Technikatörténeti szemle 4. (1967)

KÖZLEMÉNYEK - Horvay Károlyné: Clark Ádám első útja Magyarország felé

Florisdorf am Spitz. Mondai 28

th July 1834. „Kedves Apám és Anyám! Máig késlekedtem .az írással, hogy teljes és részletes beszámolót tudjak adni nektek mindarról, ami velem történt, amióta eljöttem hazulról. Hétfő délután, a csatomán tett kellemes hajóút után értem Rotterdamba. Hétfőn este még ott aludtam s kedden hajnalban 4 órakor szálltam fel a postahajóra, amely felfelé közlekedik a Rajnán. Sok angol utas is volt a hajón. Az első éjszakán, amit még a parton töltöttem, történetesen három úriember és én ugyanabba a szállodába szálltunk. Honfitársak lévén, együtt vacsoráztunk s mielőtt éjszakára elváltunk, megegyeztünk, hogy külön társaságot alakítunk egymás között. Biztosíthatlak benneteket, ez nagyon kellemes volt számomra. Nem lett volna jó egyedül, mert nem beszélem a német nyelvet. A társaság egyik tagja egy skót lelkész, a frankfurti angol követség káplánja, Mr. Downie. Ez az északskót nagyszerű fiatalember, s igazi „gentleman" minden ízében. A második egy szolgálaton kívüli kapitány, Mr. Smith, aki Németországnak valamilyen olcsóbb tájéka felé igyekszik. Igazi „John Bull", mindent Angliával hasonlít össze s mindenben hibát talál. Azonban alapjában véve nem rossz ember. A következő útitárs egy osztrák gróf, a londoni bajor követ testvére, aki Ausztriába indult, hogy csatlakozzék csapatához, ő szerepelt a társaság tolmácsaként s intézte minden ügyünket a rendőrséggel, amely elég sok bajt okoz a kontinensen. Sok mindent hallottam emlegetni az idegenek ellen, de ami engem illet, meg kell mondanom, válogatás nélkül kedvesnek és előzékenynek találtam őket. A gróf a legremekebb ember, akivel valaha találkoztam. Láthatjátok, milyen szerencsés voltam, hogy ilyen kellemes társaságra akadtam. Én nem mutattam magam többnek, mint ami valóban vagyok. Az első éjszaka Mr. Downie igen mulatságos formában felszólított bennünket, hogy számoljunk be egymásnak kilétünkről. Amikor én jöttem sorra, általánosságban csak annyit mondottam, hogy gépész vagyok és mérnök (machinest and engeneer), aki az osztrák kormány szolgálatába szándékozik lépni. Utunk nagyon kellemes volt felfelé a Rajnán. A partok mentén a látvány oly gyönyörű, hogy az út inkább egy tündérországi álomhoz hasonlít, mint a valósághoz, s hozzá legnagyobb örömünkre a hajón utazott az egész német operatársulat. Londonban vendégszerepeltek az olasz operaházban, hazafelé vették útjukat s gyakran énekeltek gyönyörű dalokat a hajón. Körülbelül 25-en voltak. Hogy rövid legyek, a következő vasárnap elértük a Majna melletti Frankfurtot, ahol elváltam Mr. Downietól és Mr. Smithtől. olyan nagy barátságban, mintha egész életünkben ismertük volna egymást. Hétfőn reggel gróf Jennison és én elindultunk Bécs felé az első postakocsin, amelyre sikerült helyet kapnunk. Azonnal láttuk, hogy van más angol is a kocsin, aki ..ah nagyszerű, kedves honfitársaim, mennyire örülök, hogy láthatom önöket" felkiáltással üdvözölt. A grófot könnyen angolnak nézheti akárki, mert kitűnően beszéli az angol nyelvet. Mellesleg ír útitársunk is Bécs felé igyekezett, ahol bátyja van a hadseregnél. Szerdán érkeztünk Regensburgba, két napi és két éjszakai kocsikázás után, s bevallom nagyon fáradt voltam. Regensburg nagy város a Duna partján. Sajnos két napig nem indult postakocsi Bécs felé. ezért elhatároztuk, hogy hajón megyünk lefelé Bécsbe a Dunán, — amely egy órán belül indult. így tehát hajóztam lefelé a gyors, hatalmas Dunán, felfrissülve a jó alvástól. Szombaton éjjel érkeztünk meg Ausztria határvárosába, ahol megszálltunk. Vasárnap, pontosan két héttel később, hogy elhagytam Londont, megérkeztünk Linzbe. Ebben