Technikatörténeti szemle 4. (1967)

KÖZLEMÉNYEK - Horvay Károlyné: Clark Ádám első útja Magyarország felé

HORVAY KAROLYNÉ CLARK ÁDÁM ELSŐ ÜTJA MAGYARORSZÁG FELÉ Száz évvel ezelőtt, 1866. június 23-án halt meg Budapesten Clark Ádám angol mérnök. A csöndes, halk modorú, kemény munkabírású férfiban azt az embert tisztelhetjük, aki igaz szívvel kötötte sorsát a reformkor alkotó lázában égő magyarsághoz. Hazájában sem volt ismeretlen ez az alkotó láz. A kibontakozó kapitalizmus nyomán Angliában az új lehetőségeket kereső tőkésosztály ezekben az évtizedekben fedezi fel az olcsóbb és gyorsabb szállításban rejlő pénzforrást, hiszen a hajózásban és a vasúti közlekedésben a gőz alkalmazása hatalmas távlatokat nyitott a vállalkozó kedv előtt. Egészen más gondolatoktól vezetve, de a távlatokat felismerő szemmel járt Széchenyi István Angliában, s ez az előrelátás jegyezte el a fiatal Clark Ádámot is a közlekedés technikai alkotásaival. A nyugat-európai országok — élükön Hollandia és Anglia — fejlődő iparuk és kereskedelmük kiszolgálására nagymértékben fejlesztették út- és csatornahálózatukat. Az olcsó vízi szállítás előnyei annyira nyilvánvalóak voltak, hogy a minden úitól idegenkedő osztrák kormány is kénytelen volt belátni, nem nélkülözheti tovább a vízi utak használatát. Elsősorban a sószállítás kérdése oldódott volna meg, ha a dunahajózást nem akadályozza délen a Vaskapu, Pest és Bécs között pedig a zátonyok sora, különösen a Csallóköziben, Győr és Pozsony között. Ezek a zátonyok állandó rettegésben tartották a folyam partján levő falvakat és városokat, mert a gyakori áradások súlyos károkat okoztak. Elkerülhetetlenné vált a Duna szabályozása. Széchenyi István, a folyószabályozás ügyének kitartó képviselője az osztrák kormány megbízásából Angliába utazott s ott tárgyalásokat folytatott egy kotróbajó gépezetének beszerzése ügyében. 1834-ben a Hunter és English céggel tárgyalt, s szakembert is kért a kotró üzemeltetéséhez. A gyár Clark Ádámot ajánlotta. Széchenyi István örömmel vette tudomásul, hogy a fiatalember vállalkozik arra, hogy az általa ,,Vid:rá"-nak elnevezett kotróhajón a gépészi és üzemeltetési munkákat ellátja. A megkötött szerződés alapján az alig 23 éves fiatalember elindult az Osztrák—Magyar Monarchia felé, hogy vállalt kötelezettségének eleget tegyen. Szüleinek írott első levelében pontosan beszámol útjáról és első benyomásairól.