Technikatörténeti szemle 4. (1967)

KÖZLEMÉNYEK - Nagybákay Péter: Munkaeszközábrázolások magyarországi céhjelvényeken

NAGYBÁKAY PÉTER MUNKAESZKÖZÁBRÁZOLÁSOK MAGYARORSZÁGI CÉHJELVÉNYEKEN Magyarországon az ipari termelés nagy része közel öt évszázadon keresztül a céhrendszer keretében bonyolódott le. Ezért elsősorban a céhes ipar munkaeszközei, szerszámai jelzik hosszú időn át az egész ipar technikai színvonalát. Az elmúlt idők termelőeszközeinek felkutatása, ismertetése, fejlődésük vizsgálata és a velük végzett munkafolyamatok bemutatása az eszköztörténet feladata. Ez a meglehetősen elhanyagolt résztudományág a történeti és néprajzi tudományok között a technikatörténet és a tárgyi néprajz határmezsgyéjén húzódik meg. Technikatörténeti jelentősége vitathatatlan. A céhes iparok munkaeszközeiből és szerszámaiból igen kevés maradt meg. A legtöbb elkopott, elhasználódott az idők folyamán, a fakészítmények elkorhadtak vagy elégtek, a vastárgyakat a korrózió pusztította el, így a szerszámok többsége teljesen megsemmisült. Száz-százötven éves szerszámok már ritkaságszámba mennek, ezért az egykorú képes ábrázolásoknak fokozott jelentőségük van. Ilyenek viszont egyrészt ritkák, másrészt maga a szerszám többnyire csak másod-, vagy harmadrendű szerepet tölt be rajtuk az egyéb alakok és jelenetek között. Éppen ezért különös jelentőségre tarthatnak számot az eszköztörténet szempontjából a kézműves iparok tárgyi céhemlékei, elsősorban a céhpecsétek és behívó táblák, de a céhek edényei, zászlói és ládái is, mert valamennyin a céh jelvényét, címerét ábrázolták. A céhpecsét a hivatalos okiratok hitelességét bizonyította. A behívótábla 15—25 cm nagyságú, fából vagy fémből készült jelvény volt, melynek körülhordozásával a céhtagokat gyűlésbe, temetésre vagy egyéb alkalomból hívták össze. A céhedények (korsók, kannák, billikomok, kupák, poharak, tányérok stb.) a céh összejövetelek lakomáin voltak használatban. A céhzászló alatt nyilvános felvonulásokon, elsősorban egyházi körmeneteken vett részt a céhtagság. A céhládában a céh okiratait, pecsétjét és pénzét őrizték és egyben kultikus tisztelet is övezte, mert a láda magának a testületnek volt a megszemélyesítője. A felsorolt tárgyi emlékeken megjelenített céh jelvények, amelyek sokszor szigorú heraldikai értelemben is címereknek tekinthetők, túlnyomó többségükben a mesterség legjellegzetesebb szerszámait örökítették meg az ugyancsak elég gyakran előforduló tipikus termék, vagy védőszent ábrázolása mellett. A képekben és szimbólumokban gondolkodó, írástudatlan középkor szellemében fakad a vizuális hatást kiváltó jelvények, címerek használata. A pecséteknél a figurális ábrázolás, a jelvény foglalja el a fő helyet, a körirat csak másodrendű szerepet játszik. A legrégibb XVI—XVII. századi behívótáblák, amelyek a céhmester hivatalos szóbeli utasításának autenticitását bizonyították (bemondótáblák), rend-