Technikatörténeti szemle 4. (1967)

KÖZLEMÉNYEK - Nagybákay Péter: Munkaeszközábrázolások magyarországi céhjelvényeken

szeriint még felirattal sincsenek ellátva. Kizárólag a céh ismertetőjelét ábrázolták. Ezért ezek a táblák önmaguk, in natura, voltak a valódi, érzékelhető, kézzel fogható és látható céhjelvények, s mivel majdnem kivétel nélkül mind pajzsalakúak, az ún. „élő heraldika" legtovább fennmaradt, speciális emlékei: a céhek élő címerei. A oéhjelvények kifejezetten az ún. beszélő címerek csoportjába sorolhatók, mert a jellegzetes szerszám, termék, vagy a keresztény ikonográfia által többnyire valamilyen kézművesszenszám-attributummal felruházott védőszent, önmaga helyett beszél és már első látásra elárulja, hogy melyik mesterséget képviseli. A céhemlékeken megjelenített ilyen szerszám- és eszközábrázolások szakszerűség és hitelesség szempontjából összehasonlíthatatlanul megbízhatóbbak és értékesebbek, mint az egyéb egykorú képek, hisz a tárgyat maguk a mesterséget űző iparosok használták és rendelték meg saját maguk számára, így feltehetően 1. ábra. Soproni posztóscéh pecsétje 1627. nagy súlyt helyeztek szerszámaik és munkafolyamataik pontos és természetim ábrázolására. Ha ezzel kapcsolatban azt is figyelembe vesszük, hogy pl. a céhpecsétekre — még azokra is, amelyek az újabb időkben készülték — a céhrendszer erősen konzervatív szellemének megfelelően — a régebbi pecséteken szereplő ősi szerszámok rajzát vésték, azaz ún. renovációt hajtottak végre, megállapíthatjuk, hogy a oéhpecsétek és általában a tárgyi céhemlékeken található figurális ábrázolások tanulmányozása az eszköztörténet szempontjából szinte hézagpótló.