Technikatörténeti szemle 3. (1964)

Kiszely Gyula: A szélfrissítő acélgyártás története Magyarországon

be. Resicáh a Ternitzben (Alsó-Ausztria) elfogadott eljárást honosították meg azzal, hogya nyersvas és kovácsvas egy részét lángkemencében olvasztották és csak ezután adagolták a konverterbe. A második Bessemer-konvertert 1875-ben állították üzembe, s még akkor is csak ebben a gyárban folyt az országban nagyüzemi acélgyártás. A resicai Bessemer-üzem hiteles képét a Bányászati és Kohászati Lapokból ismerjük /l.ábra. / A Bessemer acélgyártáshoz szükséges nyersvasat a gyár saját nagyolvasztóiban termelte, melyhez a szükséges ércet a Resicától 28 km-nyire fekvő moravicai saját bányából szállították, a kokszot pedig saját bányában bányászott szénből saját kokszolóban termelték. A nagyolvasztók a Bessemer-üzem megindításakor főleg tükörnyersvasat termeltek a konverter üzem részére; az ezzel végzett eljárást angol eljárásnak nevezték. A tükörnyersvas olvasztásakor felmerült nehézségek, különösen pedig a termelési költségek nagysága miatt a gyártás egyszerűsítése végett az angol eljárásról áttértek a svéd eljárásra. Ehhez az eljáráshoz a nagyolvasztókban sötétszürke un. Bessemer-nyersvasat gyártottak. 5?a/ A Bessemer nyersvasat közvetlenül a nagyolvasztóból átöntés nélkül szállították a konverterbe. A vas tisztasága a nagyolvasztónál kifogástalan volt, a vas hőmérsékletét pedig ugy tartották fenn, hogy a nagyolvasztókból koksszal fűtött üstökbe bocsájtották a nyersvasat, s az üst megtöltése után a folyékony vas felületére ugyancsak kokszot hintettek, mely egyúttal a vas oxidációját is meggátolta. A Bessemer-mü berendezése a következő volt: A kohó közepén volt ellyezve az öntőgödör, melyben köralakban a kettős kokillákat állították föl. A gödör közepén viznyomással emelhető és kézzel forditható daru, illetve emeltyűkar volt egy hüvelyben megerősítve, másik végén állitható ellensúllyal. Az őntőgödörtől kétoldalt tűzálló téglákból épített kürtők alatt kb 3. 5m magas erős állványon a két konvertert helyezték el. A konverterektől távolabb az öntőgödör mellett két gőzdaru állott a megtöltött kokillák kiemelésére és az üresek visszahelyezésére. Az öntőgödörrel szemben a kohó nyilt oldalán pódium állott, melyről a hidraulikus gépek mozgatását és a konverterek fuvatását szabályozták. Egyszerre csak egy konverter volt üzemben, a másik mindig tartalékként állott. A lecsapolás után a konverterből a bennmaradt salakot kifuvatták és a következő töltésig koksszal fü-