Technikatörténeti szemle 3. (1964)

KÖZLEMÉNYEK - Domonkos Ottó: Kenődfényező asztal a kékfestő iparban

DOMONKOS OTTÓ Kendőfényező-asztal (GlStt-tisch) a kékfestőiparban A kékfestőipar kutatása közben Bonyhádon bukkantam e különleges szerszámra a Deckert-féle műhely maradványai között. Az iparág eszközanyagában eddig seholsem láttam párját vagy hozzá hasonlót, jóllehet az országban még működő vagy nemrégen megszűnt műhelyeknek közel háromnegyed részét megismertem munkám során. Deckert Károly a szerszámot k e n d 6 f é n y e z ő - nek, Glatt t i s c h - nek nevezte. A kendőfényező a küp a - s z ob áb a n volt felállítva, hogy festés közben az egyes zug-ok, húzások közötti időt is ki lehessen használni. Az asztallap két hosszanti oldalának közepén egy-egy lyuk van, amelyekbe egy szélesebb és egy keskenyebb vájattal ellátott erős lánc alsó lapjának csapjai az asztal hosszára merőlegesen illeszthetők. Az asztal fölött a gerendához erősítve bőrkengyellel ellátott rúd áll. A kengyel erős keményfarudat tart, amelynek alsó végén simára csiszolt kovakő helyezkedik el. Ez az asztalra helyezett léc vájatáig ér, s abba beleilleszkedik. Használatára vonatkozóan Deckert Károly elmondta, hogy mángorlás helyett ezzel készítettek fényes kendőt, kötényt olyan vidékre, ahol a puha fényes kelméket kedvelték. A század elején a Völgységben volt az effajta elterjedve, főleg a luteránus falvakban, mint Majos, Mucsfa, Izmény, Hidas. Valószínűleg a katolikusok is viseltek ilyen kendőket, kötényeket Kakasd, Belác, Várasd, Tevel és Kisdorog községekben, elsősorban az idősebb korosztály. A kendők 4/4-es, 5/4-es méretűek voltak (rőfben számítva), de inkább az utóbbit viselték, mert a kendő alatt kobakot, úgynevezett Haubnit hordtak, amihez a nagyobb méretű