Technikatörténeti szemle 3. (1964)

KÖZLEMÉNYEK - Domonkos Ottó: Kenődfényező asztal a kékfestő iparban

kendő volt használatos. Elnevezésük Indisch Tuch volt, amit indigővörös szinéről és abból a hiedelemből adtak neki, hogy indigóval van festve. A mult században talán így készültek ezek a kendők, a század elején azonban már berzsenyfafőzetben, pácolással festették a kendőt indigóvörösre a bonyhádi műhelyben: "Az árú fényezés előtt kapott egy könnyű viaszos, stearátos, faggyus rizskeményitőt, hogy omlós legyen és fényes, de volt úgy, hogy a fekete kötényeket is így fényezték,u. i. úgy a kendők, mint a kötények ha bepiszkolódtak vagy megázva fényüket vesztették, úgy felfrissítésre be adták" - írja tájékoztatásában Deckert Károly. Az esetleges újrafestés és keményítés után került a kendő, kötény a fényezőasztalra. Pontos használatára Deckert mester már nem emlékszik, de úgy gondolja, hogy ". . . előbb a szélesebb vájatban lett előfényezve és formába hozva, és utána a keskenyben kidolgozva. " (Itt azonban meg kell jegyeznem, hogy a keskenyebb vájatba nem illeszkedik helyesen a kovakő, csak éles vonalakat fényezne a vájat két szélére. ) A kendőt a vájatos deszkára fektették és a kovaköves rudat előre-hátra mozgatva rajta, dörzsöléssel kifényesítették. A kupás-legény vagy nagyobb inas végezte ezt a munkát, teljesítménye azonban attól függött, hogy hány kupát kezelt, közben mennyi indigót kellett törni, rejbolni; átlag napi 15 darabot készíthetett el. Lassú munka volt, mert keskeny csíkokban lehetett csak előre haladni, míg az egész kendő felületét ki nem fényezték. Fényezés után a megfelelő mintával kantniz - ták, de a belső mező is tarkázásra került, többnyire zöld színben vagy apró fehér mintával. Itt tehát tulajdonképpen pozitív nyomással találkozunk, ami más vidékeken is szokásos az átfestésre hozott kendőknél. A kékfestés hideg-küpás, reserv-eljárással ellentétes, meleg-festésű, pozitívnyomású technikát alkalmaztak, ami azonban nem újdonság ebben az iparágban, hiszen tudott dolog, hogy a kékfestők, ha csak kis mértékben is, de mindig festettek melegen is gyászruhákat, pamutot, jóllehet fő tevékenységük a kékfestés volt. így volt ez Bonyhádon is. Deckert Károly még látta működésben a kendőfényezőt, 1910-12 körül használta utoljára édesapja. Ekkortájt épült fel az új műhely, ahol e ritka szerszámot már nem használták, de a szakmai kegyelet megőrizte. A mesternek nincs tudomása, hogy más műhelyben is használták volna, sem maga nem látott ilyet kékfestőknél, sem vándorló legényektől nem hallott róla, de arról sem tud, hogy édesapja hol szerezte, vagy esetleg örökölte-e a fényezőt. E ritka felszerelést