Technikatörténeti szemle 3. (1964)

Kalmár János: A középkori számszeríj

10. ábra. Horonyvágó gép a számszeríj nyílvesszőjéhez; 1505. Szerencsés véletlen folytán ismerünk még az 1505. évből egy nyilveszsző-horonyvágó gépet a berlini Állami Levéltár Löffelholz-féle kéziratában. A képes kézirat 26. -ik lapján ábrázolt képen a nyilat a gépezet testének kivájt csatornájába fektették, hátsó végét csavarral működő szoritó pofák közé erősítették. A géptest kissé ivben oldalra hajlik, ezáltal egyben vezetőjeként szolgál a rajta eltolható - a horonyt vágó, keskeny kést magába foglaló - csúsztató tökének. A géptest oldalra való Ívelésének mértéke egyben a vágandó horony ferdeségét adja meg. 3

°/ /10. sz.ábra./ A nyilvessző teste a hátsó végénél kissé laposra volt faragva, felfekvéskora függőleges mérete valamivel nagyobb volt. Ezzel az igyekezettel azt érték el, hogy az ideg előrelendülésekor nem csúszott le a nyilvessző végéről. A vadászati célokra szolgáló nyílhegyek igen változatos külsővel bírtak. El lehet mondani, hogy ahány vadászati cél, annyi fajta és féle volt a nyílhegy is. A vadász, a célnak megfelelően váltogathatta, mindenkor a legalkalmasabb nyilat a tegzében. Hegyes nyilat lőtt ki a vadász szőrös vadra, különösen medvére, Könnyű, rövid, vékony hegyüt nagyobb szárnyasra. /II. sz.ábra, a,b. /