Technikatörténeti szemle 3. (1964)

Kalmár János: A középkori számszeríj

4. A számszeríj lövedéke A számszeríjhoz alkalmazott nyilaknál különbséget kell tennünk a hadászati és vadászati célokat szolgálé példányok között. A hadi célokat szolgálé nyilak hegyei egységesen rombusz keresztmetszetűek, négy élűre kialakítva. A nyílhegy hátsó vége kúposodé köpüvé szélesedik, amely révén a tölgyfából faragott nyílvesszőre van erősítve. A korábbi példányok hátsó vége megnyúlt, hegye vastüskében végződött, ennek révén volt a nyílvesszőbe besüllyesztve. A nyílhegyek hossza 65-110 mm közötti, 1 6-20 mm szélességben, 11-16 mm vastagságban, a méretek a Magyar Nemzeti Múzeum Fegyvertárának példányain mérve. A nyilvessző egyszerű, legtöbbször durva megmunkálású, mindamellett gondosan ügyeltek készítésüknél a súlyponti viszonyokra. A nyilvessző súlypontja szabályszerűen első harmadának végére, hosszabb példányoknál pedig az első negyedének végére esett. A súlypont helyzetét minden egyes nyílnál megvizsgálták, amelyet eltérés esetében a nyilvessző végének levágásával egyensúlyoztak ki. A nyílvesszők készitésére alkalmas volt mindenfajta keményebb, csomótlan fafajta. A vesszők hossza példányainkon mérve 300-400mm között váltakozik. Kivételes esetben, különösen a vadász nyílvesszőknél 480 mm és még hoszszabb nyilvessző példányok is előfordulnak. Az aránylag rövid nyílvesszőt, hogy a kilövés után repülési irányát megtarthasssa, vezető szárnyakkal látták el. Ezek a szárnyak vékony fa lemezből, ritkában börszeletból készültek, a nyilvessző két oldalán vájt keskeny csatornába , horonyba voltak beragasztva /14. kép/. Ha a horony kissé haránt irányban volt vágva, abban az esetben a vezető szárnyak repülés közben forgásba hozták a nyilat és hatása erőteljesebbé vált. Fúróként szerepelt (Vireton). A bőrből készült szárnyak alkalmazásának előnye volt, hogy nem könnyen törtek le, a tegezben pedig nem akadtak össze. Franciaországban pergament szárnyakat is alkalmaztak. Ugyancsak használták ezt a szárnyfajtát a. csehek is a huszita háborúk folyamán. A vadász nyílvesszőknél az előkelőbbek vékony elefántcsontlemezt, sőt hattyutollat is alkalmaztak. A nyilvessző haránt irányú hornyának vágását az erre a célra szerkesztett gépezettel végezték, ezáltal tehát a horony ferdesége minden egyes nyilveszszőnél azonos volt.