Technikatörténeti szemle 1-2. (1963)

Latinák István: A szentgotthárdi kaszagyár

Latinak István: A SZENTGOTTHÁRDI KASZAGYÁR Magyarország kaszae 1 látása a XIX.század végéig Magyarországon a múltban, mint tipikus agrárállamban a kasza az egyik legfontosabb mezőgazdasági szerszám, szinte közszükségleti cikknek számított. A kaszákat eredetileg a belföldi kovács kézművesipar készítette, azonban később egyre inkább a szükségletet az osztrák örökös tartományok ipara elégítette ki (Felső-Ausztria, Stájerország, Karinthia, stb.). A kaszakészítés Magyarországon is a kovácsok mesterségéhez tartozott. Már a debreceni kovács céh 1484. évi szabadalomlevelében is említés történik a kaszakészítésről, a kolozsvári kovácsok 1640. évi szabályzatában pedig a mesterremekek között van felsorolva a kasza

1

'. A marosvásárhelyi kovácsok 1642-ben II.Rákóczi György által megerősített szabályai között ezeket olvashatjuk:"Az kovács mester atyafiak is a kasza és sarló csinálásnak idején az patkolást, kerék, 2 / tengely, rúd és szekér vasazást hátra ne vessék és el ne megligálják" '. A győri kovácsok 1910-ből származó céhpecsétjén, mint egyik legfontosabb termeivényük a kasza is ott található. Erdélynek a XVII. század elején külö3/ nősen Nagy-Disznódon virágzó kasza és sarló ipara volt . Az 1626-ban Kassán kiadott terjedelmes árszabályzat "debreceni kaszáról" beszél, Ugocsa megye 1706 évi árszabályzata pedig különbséget tesz "itt csinált kasza" és úfl. "Felföldi kasza" között

3-a

^. A kaszakészítés,mint a kovácsipar egyik speciális, különös szakértelmet és erős munkamegosztást igénylő ága már korán - különösen a német nyelvterüle4 / ten még a középkorban - önállósult '. Ekkor alakultak ki az Alpok előhegyei között különösen Felső-Ausztriában és Stájerországban a vízierőben gazdag völgyekben a kaszagyártás központjai.