Technikatörténeti szemle 1-2. (1963)

SZEMLE - Fenyő József: Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530–1900

BOGDÁN ISTVÁN: A MAGYARORSZÁGI PAPÍRIPAR TÖRTÉNETE 1530-1900 Akadémiai Kiadó, Budapest 1961. 486 p. A munka a papírgyártás magyarországi történetéről szol. Nemcsak a papír kulturális vonatkozásalt sorolja fel, de bevezetőjében tömören összefoglalja a papír készítésének egész menetét, a legrégibb Időktől napjainkig. Tudományos színvonala és szerkezete olyan, hogy nemcsak a szakemberek és a történészek tanulmányozhatják, de azok Is, akik a papír sokrétű felhasználásával kívánnak megismerkedni. Az egyes fejezetek három nagyobb és egy kisebb részre tagolják a kötetet, s Bogdán István munkájának egyik legjellemzőbb értéke, hogy a kor gazdasági és politikai történetének egészén belül jelöli ki a papírkészítés, majd a papírgyártás helyét. A bevezető részben munkája alapját és kereteit vázolja fel a szerző, továbbá a kutatómunkája során követett módszereivel Ismerteti meg az olvasót. Csak az olasz-magyar kapcsolatok megerősödésével, a XTV. században Jut el hozzánk a papír, a szazad végére szólesen elterjed. A XVI. században hazai írás műveltségünk sürgetően követeli a belföldi papírtermelés megvalósítását. Ez Lőcsén valóra is vált, de a vonatkozó első hiteles adat (1530) nem a papírmalom üzembe helyezéséről, hanem leégéséről számol be. Ez után a papirt továbbra Is Ausztriából és Olaszországból hozzuk be, bár Erdély aránylag nyugalmas területén létesül néhány papírmalom, legelőször Brassóban 1546-ban, majd Kolozsváron 1550-ben és 1573 körül Nagyszebenben, Bogdán István a bevezetőben közli, hogy adatainak forrása levéltári anyag. Az oklevelek forrásértékét elsőrendűnek kell tekintenünk, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül,, hogy Ipartörténeti vonatkozásban más forrásanyag is tekintetbe jön. Hogy csak egy példát említsünk, középkori ipartörténetünkre vonatkozó forrásanyagot szolgáltat számunkra Comenius, a 17. század világhírű pedagógusa és filozófusa, aki egyidelg Sárospatakon élt (1650-1654) mint az ottani főiskola tanára - számos latin nyelvű jelentős müvét nálunk írta: elsősorban az Orbis pictust, amely nevét és világhírét az elmúlt századok távlatán tul is maradandóvá tette. De nálunk írta meg a Schola ludust, az iskolai színjátékait is. Mind a két hírŰ munka igen gazdag az idevonatkozó anyagban. Figyelmet érdemel a papirtörténeti kutatómunka számára, hogy az Orbis