Technikatörténeti szemle 1. (1962)
Makkai László: A technika történeti fejlődésének törvényszerűségeiről
gondolati (és nem technikai) utón megváltoztatható indulatok vannak, csak akkor adhatja át teljesen helyét a természet tudományos megismerésének és átalakításának, amikor az ember egy magacsinálta, tehát tökéletesen ismert szerkezetet lát önállóan mozogni, s ez a pillanat a technikatörténeti fejlődés /KDJÉT! állomása, a gép megjelenése. Valóban igaza van Marxnak, mikor Vicot idézve azt mondja, hogy a technika fejlődését azért érthetjük meg könnyebben, mint a természetét, mert magunk csináltuk, A /RDEJ TI-^/RDjETI átváltás, mint a természet tudományos megismerésének és átalakításának kiindulópontja, egyúttal a társadalmi termelést vezető és szabályozó szellemi munkának a technikai fejlődés belső logikájából való megszületése is,. Ha az RD nem közvetlenül, a fizikai munka lévén, hanem gondolatilag kapcsolódik a kooperációs lánc fizikai munkát végző elemeihez, akkor munkája csak szellemi lehet s ez a gép esetében nyilvánvaló. Láttuk azonban, hogy a történelemben ez a szellemi munka a technikai fejlődés egy kerülő útján, a munkamegosztás révén hamarabb jött létre, mint a gép. Mig a technikai fejlődés normális (azaz a technikai kooperációs lánc fokozatos lebontása) utján létrejött szellemi munka felszabadítja az embert azáltal, hogy szolgájává lesz a gép, eddig a kerülő úton, a munkamegosztás révén a géppé degradált (mert egy idegen RD irányítása alá helyezett) ember a másik ember szolgájává válik. A szellemi és fizikai munka szétválásának sajátos történeti ambivalenciája, együttható visz- szahúzó és haladó szerepe e kettős keletkezésének következménye. A technikatörténet ókorában a szellemi munka legjavát a munkamegosztás nagyarányú megszervezésére használták, s igen kevés jutott belőle a gépek irányítására és továbbfejlesztésére. Az ókori gépek - mint láttuk - csak a legkezdetlegesebb őrlő, préselő, szállító munkákat végezték, olyanokat, amelyeknek irányításához a szellemi munka minimuma szükséges, míg az alkotó szellemi munkát igénylő finomabb, differenciáltabb anyagátalakító folyamatokat kéziszerszámokkal emberek hajtották végre, akiknek a munkadarab megmunkálására irányuló tevékenységét az energia szolgáltatása és átvitele hatékonyságban csökkentette. Végeredményben tehát a viszonylag fejletlenebb, /RDE/TI, sőt az őskorból átszármazott/RDET/X képletú kooperációs folyamatokkal végezték az igényesebb, a fejlettebb /RDJETI képletú kooperációs láncokkal pedig az igénytelenebb munkákat, s ez a legbelsőbb lényege az ókori technikai fejlődés kerülő útra való ka29
