Technikatörténeti szemle 1. (1962)

KÖZLEMÉNYEK - Bendefy László: Sartory József geometra az aggteleki Baradla barlang legelső térképezője

A barlangba hol tekergŐ6en, hol egyenes hosszú folyással foly el egy há­romöles tiszta folyó viz, mely olykor igen megárad és a benlévöket oda szorítja, míg ismét el nem apad. Vannak benne a legegészségesebb és legtisztább forrá- socskák, melyekből magam is kedvemre ittam. Négy vagy öt helyen négy-kézláb másztunk, néholminta rák hátrafelé, néhol pedig épen hason, úgy hogy a hátunkat korholta a felettünk függő kőszikla. Másutt, egy kőről más kőre vad kecske mód­jára ugráltunk; néhol egy hegyes kövön állván vagy fogódzván, úgy tetszett, mint­ha a fáklya világánál két felől a pokol mélységébe néztünk volna alá; egy csusza- modás - és ezer darabokra szakadva omoltunk volna le; másutt egymásután mász­káltunk a csepegő kődarabokba vagy társaink kezébe fogódzkodván, s az alól ma­radottak a felmászottakra s azoknak fáklyáira nézvén, irtózással bámultak a to- ronynyi kőszikla tetején világoskodó bajtársaikra. Egy embernek, vagy csak kettő­nek nem javasolnám a benne való járást, kivált a kiben érzékeny a szív, és bok- roskodó a képzelődés; de mi többet nevettünk mint borzadtunk: ... A barlangnak Legterhesebb és félelmesebb részeiben dámák neveit találtunk felvésve a köveken, a mint az itt megfordultaknak szokása. Puky ur az én nevem is feljegyzetté a ma­gáéval együtt, a tóobek között arra a pompás kősziklára, a mely mintha sok ezer brilliántokkal ki volna rakva, a leggyönyörűbb ragyogvánnyal játszik. . . Visszatértünk után a patakhoz bujdostunk, a hol elmaradott fáklyáinkat ruháinkat, s eleségünket hagytuk; megmostuk a szép vizben elsározott s öszve- metszett kezeinket; s ki egy kődarabra, ki másikra ülvén, lebegve, beszélgetve,.. Egy pipa dohányt kiszíván, útnak készültünk ismét, és a barlang másik ágába in­dultunk, a hol három órányi földön, többnyire mindég a patak partján mentünk egyenes és tér utón a legpompásabb, magasabb és szélesebb boltozat alatt, mely­ben a legderekabb falu is megtért volna mindenestől; néhol félre csaptunk valami szép kőszikla oldalára, vagy valamely jeles dolognak megnézésére. Ilyen volt a többek között egy jókora kősziklán egy oszlop, melyet, ha egy darab kővel ütöt­tünk, harang módjára kongott. Találtunk ugyan ilyen zengő követ sokat, de ez nagy és hangos voltára nézve a többeket sokkal felül haladta. Végre sok mászká- 1 ásunk után egy szoros lyukhoz értünk, a melyen, mint valami kéményen, grádics és fogódzó nélkül majd hat ölnyire kellett lefelé bocsátkoznunk; ennél foglyosabb helyünk nem volt. De meg is érdemiette azt a bajlódást; mert midőn alá eresz­kedtünk, a legszebb apró szobákat találtuk, mintha kővé vált káka kunyhók, osz­lopokra rakott halász kalibák lettek volna, egyik sárga, másik fehér, egyik veres, 207

Next

/
Oldalképek
Tartalom