Tóth Endre: Az élet villamos készülékei. Séta az Országos Műszaki Múzeum gyengeáramú- és erősáramú gyűjteményében (Tárlatvezető füzetek 2. Budapest, 2008)

Ám régen is gyakran volt olyan helyzet, hogy egyszer a hangszer, máskor a hangszertudás hiányzott, de a zene iránti vágy ilyenkor is erősen élt az emberekben. Ezt kielégítendő jöttek a mesterek. Munkájuk nyomán már a XIV. században ismertek voltak a harangjátékok. Később, a XVII-XVIII. században, zenélő automatákat készítettek az egyszerűbb zenedoboztól az igen bonyolult orchestrionig. Az előbbi egy muzsikus, az utóbbi már egy kisebb zenekar játékának hatását keltette a hallgatóban. Ahhoz, hogy a gramofonig eljusson a látogató, meg kell ismernie a Pathé testvérek történetét. Charle és Émile a több száz párizsi kávéház egyikének tulajdonosai voltak. A nagy konkurenciát leküzdeni csak valami különlegességgel lehetett. Szerencsére 1893-ban egy kiállításon megláttak egy furcsa készüléket, mint megtudták, az Edison-féle fonográfot, Thomas Alva Edison találmányát. Ez képes volt akár emberi beszédhang, énekhang vagy zenemű viaszhengerre történő felvételére, illetve lejátszására. Ebből vásároltak, majd a vendégek szórakoztatására egyik műsoros hengert a másik után játszották le. A forgalom is fellendült, de a csodaszerkezet is felkeltette az érdeklődést. A Pathé testvérek - felismerve a lehetőséget - sietve eladták a kávéházat, majd a Párizs közeli Chatouban műhelyt ala-