Tóth Endre: Az élet villamos készülékei. Séta az Országos Műszaki Múzeum gyengeáramú- és erősáramú gyűjteményében (Tárlatvezető füzetek 2. Budapest, 2008)

pítottak a fonográfok gyártására, amiket az újonnan indított „fonográf szalon"ban a betérő párizsiak pénzbedobás ellenében hallgathattak. Sikeres volt a vállalkozás, olyannyira, hogy a párizsi mintájára a budapesti Andrássy úton is nyílt egy Patefon-szalon az 1900-as évek elején. 17. ábra Edison-féle fonográf Az 1920-as, -30-as években Bartók Béla és Kodály Zoltán is ilyen viaszhengeres fonográffal járták az országot, és kutatták, rögzítették az egyébként feledésbe merülő népzenei anyagot. Így maradhattak meg számunkra olyan dalok, népdalfeldolgozások, mint például az „Öreg vagyok, fáj a szívem" vagy a „Tiszán innen, Dunán túl" kezdetűek. 1887-ben Emil Berliner az Amerikai Egyesült Államokban szabadalmat jelentett be a lemezjátszóra, vagy ahogy akkor hívták, a gramofonra. A szabadalmat felhasználva a hang képét egy cinklemezre vitt vékony viaszrétegbe vágta, majd a viaszra savat öntve kimaratta a lemezt. A megforgatott lemez