Kossuth Lajos és a vukovár-fiumei vasút. Kossuth Lajos levelezése Franz Kreuter bajor vasútépítő mérnökkel 1846-1848 (2006)

2. A fiumei vasúttervek a reformkorban (Eperjesi László-Krámli Mihály) 7

második tervezetében a Sziszek-Károlyváros vasutat csak egy „vonalcsonknak" nevezte, amelyet mindenképpen szükséges meghosszabbítani a Dunáig- a másik irányban pedig Triesztig.

63 A Trieszt felé vezető szárnyvonal ismételt propagálása Brucknak és a trieszti kereskedőknek az érdekeit szolgálta. Bruck kérelmében említést sem tett a Pest-Fiume irányról, nem úgy, mint a fiumei Kapitányi Tanács néhány hónappal korábban. Ebből is látszik, hogy a fiumei társaságban helyet foglaló triesztieknek valójában a Duna-Trieszt összeköttetés kiépítése volt a céljuk, a fiumei vasút ürügyén. A triesztiek végső célja ugyanis Ausztria külkereskedelme mellett DélMagyarország és Horvátország külkereskedelmének is a trieszti kikötőbe való csatornázása volt. A dolog pikantériája abban állt, hogy mindezt a fiumei társaságba beépülve, a fiumei vasút kiépítése ürügyén kívánták elérni.

64 Ebben a törekvésükben Sanfermo kitűnő partnernek bizonyult. Sanfermo folyton a trieszti szárnyvonal fontosságát hangoztatta, míg terveiben említést sem tett a Károlyváros-Fiume összeköttetés lehetőségeiről. Ezt a veszélyt a fiumeiek is felismerték, és végül nem is szorgalmazták a vasút kiépítését ebben a formában. Az 1841 januárjában a Pesti Hírlap szerkesztői székébe kerülő Kossuth 1842 nyarától, a fiumei tervek megismerése után kezdett a fiumei vasút konkrét kérdéseivel foglalkozni. A külkereskedelem és Fiume fejlesztése azonban a lapnak állandó témája volt, megindulása óta. Az AlDuna irányában kiépítendő fiumei összeköttetés gondolata nem Kossuthtól származik, azt ő a fiumeiektől vette át. Ezt az elképzelést és építési javaslatot Fiume körlevele tette ismertté a megyékben 1842 nyarán, a közvélemény előtt pedig Szabó Pál, majd Kossuth Lajos cikkei a Pesti Hírlapban. Kossuth elképzelései a Vukovár-Fiume vasútról 1842 nyara és 1843 ősze között alakultak ki. Végső formájukban ezek az elképzelések 1843 novemberére kristályosodtak ki, tanulmánynak beillő „Miként lehet Magvarhon legtermékenyebb vidékeit a magyar adriai tengerrel legcélszerűbben összekötni?" című cikksorozatában.

65 Vázlatosan tekintsük át, melyek voltak ezek A fiumei vasút és a külkereskedelem szükségessége: a három lehetséges külkereskedelmi útirány (Duna-Fekete-tenger, Bécs és Fiume) közül Kossuth elsősorban a fiumei irányt pártolta. Az al-dunai irány 1829 után, mikor az orosz kézre került, természetszerűleg kiesett. A bécsi iránynak inkább a birodalom belső munkamegosztása szempontjából volt szerepe. Az osztrák piac korlátozottsága miatt ebben az irányban nagyobb terményexport amúgy sem volt lehetséges. Kossuth így is attól tartott, hogy a Középponti Vasút megépülése után a dunántúli és az alföldi termények ebben az irányban egészségtelen módon konkurálnának egymással. Az önálló magyar nemzetgazdaság megteremtése érdekében az egyetlen lehetséges iránynak a fiumeit tartotta, mivel csak így jöhetett volna létre önálló magyar kereskedés Angliával és más nyugat-európai országokkal. A birodalmon belüli önálló magyar nemzetgazdaság megteremtésének igényét persze Kossuth az adott politikai viszonyok között nyíltan nem mondhatta ki. Kossuth egyformán fontosnak tartotta a kül- és a belkereskedelem fejlesztését, de a fiumei vasút építésének megkezdését fontosabbnak ítélte, a Bécs-Trieszt vasút fenyegető konkurenciája miatt. A fiumei vasút irányvonala: bár Kossuth maga is a Pest-Fiume vonalat tartotta jobbnak, a kényszerítő körülmények miatt a Vukovár-Fiume vonal mellett tette le a voksát. A vukovári vonal olcsóbb volt, és gyorsabban lehetett megépíthető, mint a pesti. Vukovár természetföldrajzi helyzete kedvező volt, és a tervezett vonal egybeesett a gabonaexport addigi irányával. A M. A. Sanfermo: De conventia ... Prijedlozi 414-425. o. A „trieszti ármányra" lásd Újhely 5-7. o. Pesti Hírlap 1843. nov. 16-19. 25