Kovács Győző: 100 éve született Neumann János (Technikatörténeti monográfiák 1. Országos Műszaki Múzeum, Budapest, 2003)

Juhász István (1894-1981)

Egy tökéletes elektromechanikai konstrukció, a lőelemképző Juhász István az elsők között ismerte fel - ebben valószínűleg első világháborús élményei is közrejátszottak - hogy az elkövetkezendő, második világháborúban a repülőgépeknek és a légi csatáknak igen nagy lesz a jelentősége, amire a hadseregek légelhárításának is fel kell készülnie. A tüzéreknek a lövegekkel pontosan kell célozniuk, amihez viszont jól és főleg gyorsan kell kiszámítani a tüzeléshez a lőelemeket. A repülők - már a húszas és a harmincas években is - egyre gyorsabban és magasabbra szálltak, sőt igen bonyolult manővereket is végre tudtak hajtani, amikkel a pilóták az ágyúk tüzét szerették volna elkerülni. Nem volt nehéz megjósolni, hogy a negyvenes évekre a repülőgépeknek mindezen képességei tovább tökéletesednek, így a lövegeknek a kézi vezérléséről - előbb vagy utóbb - át kell állni a tüzelés gépi vezérlésére, amihez pedig lőelemképzőre volt szükség. Juhász István már 1926-ban elkezdte az első kísérleteket a Szabó Sándor tartalékos tüzérfőhadnagy által kitalált Szabó-GAMMA lőelemképzővel. A készülék azonban nem váltotta be a reményeket, a szállítása nehézkes volt, a működése pedig bizonytalan, ezért a kísérleteket Juhász István leállította, és a készüléket tökéletesen áttervezte. Több alapvető változást vezetett be. Az egyik leglényegesebb változás az volt, hogy a lőelemképző egyszerre tüzelő négy löveget vezérelt, ha a repülő a négy ágyú tüzébe került, akkor biztosan megsemmisült. A GAMMA-Juhász lőelemképző egyszerre négy légvédelmi löveg tüzét irányította