Katona András szerk.: Közlekedés a Kárpát-medencében, Újabb kutatási eredmények (Budapest, 2003)
A 18. századról - T. Mérey Klára: Utak és hadiutak a napóleoni háborúk idején a Dél-Dunántúlon
szerezni. Ez lenne az a „gyorssegély", amely valamivel használhatóbbá tehetné a nehezen járható utakat. A kő ugyanis ezen a területen — Zala megye kivételével — hiánycikknek számított, bár esetenként vannak híreink arról, hogy Baranya megyében és Tolnában is nyitottak meg kőbányát. Somogy azonban nélkülözte az útjavító köveket. Ugyanakkor köztudott volt, amint a Balaton befagy, megindulnak rajta a kövekkel teli szekerek a zalai partról a somogyi oldalra. . Az utak állapota A magyarországi utak elhanyagoltságának okait már korábban megpróbálták közelebbről is megvizsgálni, feltárni. Ránk maradt a bécsi levéltár térképészeti gyűjteményében egy jelentés, amely egy 1803—4-ben készült országos vizsgálati anyagra támaszkodott. Ezt a jelentést 1810-ben egy olvashatatlan nevű százados írta alá Budán. Ebben megállapította, hogy Magyarországon rendkívül rossz állapotban vannak az utak, amelyeknek egy része agyagos, s esőzések idején emiatt teljesen használhatatlanná válnak. A hidak nagy része is javításra szorul. S mindennek fő oka az, hogy Magyarországon kevés a vámhely, s ezért hiányzik a javításhoz szükséges összeg. Azon kívül az ország nagy részén nincs az utak javításához szükséges kő, s a népesség is olyan csekély, hogy nem lehet munkást kapni, távolról kell hozatni őket. 5 Az elsőként említett problémát érdemes kiemelnünk a sorból, s megnéznünk közelebbről: mibe is került ekkor az^ útépítés} A tárgyalt katonai felmérés készülténél 2—4 évvel későbbről, 1816-ből maradt ránk egy költségvetés, amelyben Tolna megye földmérő mérnöke, geodétája egy Szekszárdon létesítendő 1 500 öl hosszúságú és 5 öl szélességű út költségtervezetét nyújtotta be a vármegyéhez. Eszerint egy öl árok kiásásához, majd a kő és a murva (zúzott kő) „eligazításához" 8 „gyalogember" (vagyis napszámos) kell, továbbá 10 szekér kőre és 20 szekér murvára volt szükség a teljes út hosszában. Vagyis az 1 500 öl út elkészítéséhez 12 ezer napszámos és húsz szekér murva kellett. A tíz szekér követ Ofaluból vagy Váraljáról kellett hozatni, s mindkettő két és fél stációnyira (27 km) feküdt a megyeszékhelytől. Ugyanakkor négy hidat is kellett készíteni a városban, amelyhez 15 öl vágott kőre és 62 mérő (kb. 31 kg) mészre, továbbá 12 napszámosra volt szükség. A kőművesek bére az alkutól függ, — hangzik a jelentés. 6 Az útépítés akkor sem volt olcsó és kockázatmentes. Egy másik probléma: miként oszlottak meg — funkcióik szerint — az^ utak a megyék területén? Erre választ ugyancsak Tolna megyéből kaphatunk, ahol 1786-ban végeztek egy felmérést. E szerint a megye területén az utak teljes hossza 327 190 öl, amelyből 163 301 öl (50%) katonai út, 116 456 öl (35%) kereskedelmi út és 47 433 öl (15%) volt postaút. Az utak minőségét úgy ítélték meg, hogy azok alig 7%-a volt jó állapotban, 35%-a közepes és 58%-a pedig rossz. Itt azonban meg kell jegyeznem, hogy az útjavítás terén Tolnában később nag}' volt az előrehaladást, mert 1837-ben az akkor 300 ezer öl körüli kereskedelmi úthálózatnak mindössze 5%-a volt másodosztályú, az útvonalak többi részét első osztályúnak minősítette a vármegye mérnöke. Ez pedig annál figyelemreméltóbb, mert e megye területének közel 40%-a 1827-ben — az országos összeíró bizottság választmányának egyik tagja szerint — hasznavehetetlen terület volt.