Katona András szerk.: Közlekedés a Kárpát-medencében, Újabb kutatási eredmények (Budapest, 2003)
A 20.századról - Jusztin Márta: Közlekedés és idegenforgalom a két világháború között
határokat, kirándultak Tápéra, maguk fogták ki a halat a Tiszából, és előadásokat hallgattak meg a folyóról és élővilágáról. A kirándulást egy paprikamalom megtekintése zárta. 15 A légi turizmus bel- és külföldi vendégeket egyaránt érintő programjai a pilótapiknikek voltak. A rendezvények során a résztvevők felkeresték az ország valamennyi (alkalmas leszállópályával rendelkező) nevezetességét: Kalocsát, Pécset, Szegedet, a Hortobágyot és a Balatont. De a magyar idegenforgalom ezektől a nemzetközi rendezvényektől függetlenül is várta a magánrepülősöket. Érkezésük a helyi lakosság számára is élményt jelentett, csakúgy, mint az időközönként megrendezett repülőnapok. 16 A közlekedés már divatjamúlt, az idegenforgalmi szaksajtóban azonban nagy lelkesedéssel fogadott formája a lovas országjárás volt. A gazdasági válság után a különböző lovasegyletek és az idegenforgalmi intézmények együttes munkájának eredményeként hosszabb-rövidebb országjáró lovastúrák születtek. A túra „bietet eine besondere Gelegenheit für ausländische Besucher, Land und Leute, sowie die Schönheiten und Sehenswürdigkeiten Ungarn auf längeren Touren zu Pferde kennenzulernen. Die Teilnehmer haben Gelegenheit , die an ihrem Wege liegenden Staatsgestüte, Hengst-Depots, Privatgestüte, Musterwirtschaften, industriellen Betriebe, historischen Denkmäler und Stätten der Volkskunst zu besichtigen". 17 Egy hétnapos túrán napi átlag 30-40 km-t tettek meg a lovasok. Ezeket a programokat természetesen csak egy szűk célcsoport, jórészt külföldiek számára állították össze. A résztvevőknek nem csak megfelelő anyagiakkal kellett rendelkezniük, hanem kiváló lovasoknak is kellett lenniük. Egy 1938-as ún. körlovaglás példája. A Magyar Gazdák Országos Lovasegylete meglehetősen megerőltető, több hetes túrát szervezett lengyel, cseh, dán, holland lovasoknak. Az útvonal érdekessége abban rejlett, hogy a felkeresett helyek többsége távol esett a legfontosabb idegenforgalmi nevezetességektől, inkább az ország felfedezéséhez járult hozzá. A Budapest-Alsódabas— Kunszentmiklós—Fülöpszállás—Kecel-Csornapuszta—Kalocsa-Piske—Hajós—Baja-PécsBalaton— Veszprém—Budapest program sokoldalúbban mutatta be az országot, mint a hagyományos vonzerőkre alapuló hagyományos körutazás. Ez még akkor is lényeges volt, ha köztudottan csak egy szűk célcsoportot érintett. A közlekedés szerepe az idegenforgalmi propagandában „A propaganda korát éljük" — állapította meg Bársony Oszkár, az IBUSZ legendás tekintélyű vezérigazgatója 1934-ben. Az idegenforgalmi propaganda szükségességének felismerése, gyakorlatának sürgetése, módszereinek finomítása nem csak a szakma gazdasági indíttatású és célú igénye volt. A turizmus sikerrel vett át egy korjelenséget és alkalmazta azt az országkép alakításában, támogatva ezzel a külpolitika hasonló célkitűzéseit, az ország hírnevét jobbítani akaró céljait. Ebben állt az idegenforgalmi propaganda sajátos vonása is. Amikor a turizmus szakemberei az idegenforgalom szolgáltatásait, szálláshelyeit, programjait gazdasági, üzleti megfontolásokból reklámozták, ezzel egyidejűleg az ország imázsának alakítását is magukra vállalták. Ebben rejlett a turizmus propagandájának küldetéstudata kül- és belföldre egyaránt. Bársony Oszkár az idegenforgalmi propaganda eszközeinek két nagy kategóriáját különböztette meg egymástól. Közvetett eszközöknek nevezte azokat a rendezvényeket, eseményeket, személyközi kapcsolatokat, melyek valójában nem tartoznak a
