Kaján Imre szerk.: Vásárhelyi Pál és a reformkori mérnökgeneráció (Budapest, 1995)
Dr. Dóka Klára: Mérnökeink a XVIII. század végétől a polgári forradalomig 18
ahol néhány év múlva hajózási felügyelő lett. Ekkor készítette el a Tisza szabályozási tervét, és gyakorlatilag elhagyva hivatalát állt élére a SZÉCHENYI által kezdeményezett munkálatoknak. Korai halálát követően utódja a Tiszánál KECZKÉS KÁROLY, a Hajózási Igazgatóságon VARGHA JÁNOS lett. A mérnökök második csoportja a megyék és városok szolgálatában tevékenykedett. A megyéknek MÁRIA TERÉZIA rendelte el mérnökök alkalmazását, a már említett úrbérrendezés zavartalan lebonyolítása érdekében. Az egyes helységek határának felmérése mellett azonban a XVIII. század végéig csaknem mindenütt elkészítették a megyék első hiteles térképét, melyekből GÖRÖG DEMETER és KEREKES SÁMUEL atlaszt szerkesztett. A kötet szerzői között találjuk BALLÁ ANTALT (Pest m.), CSAPÓ BENJÁMINT (Fejér m.), GASZNER LŐRINCET (Bihar m.), HEGEDŰS JÁNOST (Sopron m.), EISEHUTH GYÖRGYÖT (Baranya m.), KIRÁLY GYÖRGYÖT (Győr m.) stb. A XIX. század első felében a megyei mérnökök egyik fő tevékenysége az utak építése, karbantartása volt, amihez íöként közmunkát vettek igénybe. 1810-ben elkészült az ország úttérképe, majd az 1825-27 évi országgyűlés határozta meg a további fejlesztés irányát. Az Ősi Buda-Bécs országút már a középkortól nagy jelentőséget kapott, és fontosak voltak a török kori hadiutak vonalain, a síkság és hegyvidék találkozásánál épült utak is. A megyei mérnökök bekapcsolódtak a kisebb folyók szabályozásába, mocsarak lecsapolásába, sőt helyenként a felmérési munkálatokba is (pl. Bodrog, Rába). A városi mérnökök feladata elsősorban a városrendezés, középületek építésének felügyelete volt. Az általános gyakorlat szerint ugyanis az épületeket a XIX. század elején a városokban nem mérnökök, hanem rendszerint magas műszaki képesítéssel rendelkező építőmesterek tervezték. Hasonlóan az ő munkájuk volt a kastélyok, templomok, nagyobb udvarházak terveinek összeállítása is, sőt vállalkozóként az épületek kivitelezésében is részt vettek. Az uradalmi mérnökök a kamara, mint földesúr, az egyház és a magáníöldesurak birtokain tevékenykedtek. A török kiűzése után megjelenésük megelőzi az állami mérnökökét. A kamaránál már 1715-ben megszervezték az első mérnöki státust, 1730-tól volt mérnöke az esztergomi érseknek, 1755ben az egri püspöknek stb.Bár a kamaraiak munkája hozzákapcsolódott az állami műszaki tevékenységhez is, az uradalmi mérnökök főként az első birtoktérképek, birtokleírások elkészítésében (pl.KNEiDiNGER JÓZSEF az óbudai kamarai uradalomról, HÁZAEL HUGÓ az egri érsek birtokairól, MAK DOMOKOS az esztergomi érsekség guttai uradalmáról), a birtokhatárok kijelölésében kaptak szerepet, sőt a XVIII. század közepétől a lecsapolási munkálatokban is (pl. az ESTERHÁZYAK tatai, a HARRUCKERN család kis-sárréti birtokain). Míg a MÁRTA TERÉZIA által elrendelt úrbérrendezés végrehajtásában a megyei (és kamarai) mérnökök működtek döntően közre, addig a XIX. század elejétől végrehajtott, újabb rendezéseket már az uradalmakban kellett megoldani. E munkát az 1832-36 évi országgyűlésen elfogadott úrbéri törvény is meggyorsította, mely lehetővé tette a jobbágyok és földesurak által eddig közösen használt területek elkülönítését. E kérdés végleges rendezése, a falvak határában a polgári földtulajdon kialakítása azonban már a következő korszakra maradt. DR. KLÁRA DÓKA : WASSERBAUER, FELDMESSER, STRASSENBAUER ( UNSERE INGENTEURE AB ENDE DES XVffl.JAHRHUNDERTS BIS ZUR BÜRGERLICHEN REVOLUTION ) Nach der Hinausjagung der türkischen Horden war die Neusiedelung des ehemaligen Eroberungsgebietes vom Standpunkt des Lebensbeginnes entscheidend wichtig, wozu auch der Beginn der technischen 19
