Vágvölgyi Ádám: Junkers F-13. A Junkers repülőgépek története 1909-től 1932-ig (Budapest, 1990)
Északi-sarki expedíció — sok sikertelenséggel
Eszaki-sarki expedíció—sok sikertelenséggel Az időtartam rekord a norvég sarkkutató Roald Amundsen figyelmét is felkeltette. A repülőgép kutatásra való alkalmasságáról már azelőtt is meg volt győződve, ezért Franciaországban pilóta kiképzésen vett részt. Mikor a rekordról egy új sarkköri expedíció előkészülete közben értesült, Amundsen így nyilatkozott : — Amint erről a rekord repülésről tudomást szereztem, elhatároztam, hogy egy ilyen gépre teszek szert, kerül amibe kerül. Ezzel a repülőgéppel a lehetetlen lehetségessé fog válni. Amundsen részére ez a „lehetetlen", mint azt később Umberto Nobile olasz sarkkutató megállapította, az Alaszka északi partján levő Barrow-foktól az Északi sarkig és onnan a Spitzbergákig tartó kb. 350Ü kilométer hosszú légi expedíció lett volna. Az első baleset. . . A tervezett expedíció céljára Amundsen megvett Larsentől egy JL-6 repülőgépet. A repülőgép pilótájának honfitársát, Oskar Omdal-t alkalmazta. Amundsen Omdallal New Yorkból az Egyesült Államok nyugati részén levő Seattle-be akart repülni, a motor azonban Pennsylvania állam felett hőnfutott. Kényszerleszállása során a gép fának csapódott, majd a földre zuhanva szétzúzódott. Amundsen és Omdal a balesetet minden különösebb baj nélkül átvészelték és vasúton utaztak tovább Seattle-be. Ezt követően Amundsen megvett egy új JL-6 repülőgépet. A gépet leszállítása után berakták a „Maud" nevű hajóba, amely 1922. június 12-én kifutott az Északi-Jegestenger partján levő Barrow-fok felé, ahol Amundsen sarki repülőexpedícióját meg akarta kezdeni. A „Maud", miután a Bering-szorost elhagyta, az Északi-Jeges-tengeren egy hónapon át jégtáblák között haladva a Kotzebue-öbölben horgonyt vetett. Továbbhaladva később a Hope-foknál viharba kerültek. Hogy úticéljukat elérjék, átszálltak egy mellettük elhaladó bálnavadász hajóra, s a JL-6 géppel együtt magukkal vitték az expedíció teljes felszerelését. A szűnni nem akaró vihar miatt ez a hajó sem ment tovább a Barrow-fok felé, ezért a kapitány az expedíció résztvevőit a Barrow-foktól mintegy 200 kilométerre fekvő Wainwright-nél a partra tette. Amundsen a légi úton történő továbbutazás időpontjáig, — amit 1923 tavaszára tervezett — tábor felállítására kényszerült. Kétségessé vált az is, hogy az expedíciós felszerelést légi úton tovább tudja-e szállítani. Az esetleg bekövetkező nehézségek elhárítása céljából érintkezésbe lépett Haakon H. Hammer norvég konzullal, hogy kezdeményezze a Junkers-műveknél egy mentőexpedíció megszervezését, mely szükség esetén a Spitzbergákról segítségére siethet.
