Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

I. RÉSZ. A vasutasság megjelenése előtti idők ismertetése

A BALPARTI (MAGYAR KÖZÉPPONTI) VASÚT tanulmányozására. Minthogy az építészeti főigazgatóság mérnökei: Ilie­ronymi Ottó Ferenc, Vásárhelyi Pál, Reitter Ferenc, Leclmer Gyula József stb. a nagyszombat-pozsonyi lóvasút építésnél, Dunatérképezésnél, valamint a Tisza és a Kulpa szabályozásánál voltak túlon-túl elfoglalva: Ullmann léhát innen mérnököt nem kapott. Ekkor külföldre esett a tekintete. Vezető mérnökül sikerült meg­nyernie Charles F. Zimpel mérnököt, ki már Amerikában részt vett (1887­ben) vasútépítésben. Később Bock L. építészeti felügyelő Poroszországból és Confalonieri Antal cs. kir. főhadnagyot is szerződtette. Ugyanez év április 3-án a helytartótanácstól már a debreceni vonal tanulmányozására is engedélyt kapott. 1839. június végén pedig Zimpel már a vasút térképvázlatát is elkészítette. Ez a 17x3o cm. térképvázlat Gloggnitztól-Nagyváradig és Kassátói­Aradig öleli fel hazánkat. Felírása a következő: «Áttekintete azon vasútak tervének, melyeket az i83a—36. esztendei XXV. törvénycikkely értelmében szitányi Ullmánn Móricz név alatti társaság Buda és Pest szabad királyi városoknak Felsőmagyarországgal, Debrecen­nel, Erdélylyel, Ausztria, Cseh, Morva, Szilézia és Galícia császári királyi, örökös tartományokkal, továbbá Lengyel- és az egész északi Németországgal leendő összeköttetésére javall, előadva azon előkészületeknek különféle stádiuma szerint, melyek az i838-ik esztendőben Charles F. Zimpel ószakamerikai vasúti földmérő által tétettek». A térkép alatt pedig a következő írás olvasható: «Megjegyzés: Részszerént, hogy a vonalak leghasznosabb fekvése, s a legcsekélyebb építési költségek kieszközöltessenek, részszerént pediglen, hogy a magas törvényhatóságoknak és az egyes részvényeseknek is szabad választásuk legyen, ki vannak dolgozva minden fővonalakból kimenő egye­sítő vonalak is, valamint ezt a rajzabroszon láthatni». Ez a cikornyás és terjengős felírás bizonyítja legjobban Zimpel rop­pant nagy igyekezetét. Ezenkívül gőzerőre-lóerőre, erre-arra és külön-külön, össze-vissza kötözi vas útterveivel az egész országot. Szegény jó Zimpel uram! ha tudta volna, mivel fogja neki meghálálni a Középponti Vasút­társaság, a lelkes és lelkesítő üzleti buzgalmát? mely kétségkívül alkalmas volt arra, hogy még azokkal is megkedveltesse a vasútlétesítés gondo­latát, akik eleinte azért idegenkedtek a vasúttól, mert a lótenyésztés kárát látták benne. Ullmann nagyon jól tudta, hogy ő Debrecenig sohasem fogja ebben az életben megépíteni a vasútvonalat, sem lóerőre, sem gőzerőre. — Ezért nyugodlar terveztette az Alföld érdekeltségének szájaíze szerint lóvasútra ezt a vonalat. Sőt nehogy szándékán átlássanak, minthogy «lóvonatú vasút­77

Next

/
Oldalképek
Tartalom