Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

I. RÉSZ. A vasutasság megjelenése előtti idők ismertetése

A DUNA-JOBBPARTI VASÚT Csakhogy a tervek megvalósítása Sínának esze-ágában sem volt. Igaz, hogy roppant gazdag ember volt Sína. De minden fölösleges pénzét a Duna gőzhajózási részvényekbe és a Lánchíd munkálataiba fektette. Erre a tényre később Szluha Imre, a jász-kunok követe 1844- július 16-án tartolt 2 38. kerületi ülésen mutatott rá. Ugyancsak ezen kerületi ülésen Szentkirályi Pest megye követe ezt a tényt még azzal is bizonyította, hogy a sopron-győri vasútvonal részére megvásárolt fákat Pozsonyban, a Dunaparton, az építés megkezdése előtt, illetve megkezdése helyett: eladták. A vasútépítés a győri vonalon, nagyon vontatottan haladt. Tényként állapíthatjuk meg azt, hogy Sina báró ezzel a vasútépítésével csak el akarta riasztani a Duna túlsó partján feltűnt élelmes szitányi Ullmann Móric-féle pénzcsoportot, mely 1837. november i4-én kapott előmunkálati engedélyt a Duna balpartján Bécsből Pozsonyon ál Pestre és Pestről Debrecenbe vezető vasútvonalakra. Sina csak a gőzhajózást akarta a konkurrenciától megszabadítani. Ebben az időben az ország, mint a megbolygatott méhkas, a Duna jobb- és halpartján keletkező vasutak ügyével volt elfoglalva. Minthogy úgy Sinának, mint Ullmannnak az országban megvolt a maga tábora, ennélfogva az ország véleménye a vasútlétesítést illetőleg kettészakadt. Gróf Széchenyi István Sina mellé állott. Meg is volt az oka. Dunántúli ember volt, közelebb állt a szívéhez a Duna jobb-partja, mint a halpart.**) Egyébként a Lánchídépítéssel kapcsolatban is Sinával dolgozott együtt, de a legfontosabb ellentét mégis abban látható, hogy a balparti vasút mellé állott —- Széchenyi legnagyobb ellenfele — Kossuth Lajos is. Mi sem természetesebb, hogy Széchenyi ellenezte a balparti vasút létesítését. Kossuth és Széchenyi politikai vitáiról egész irodalom keletkezett, ezeknek kivonatos, rövid megemlítését e mü keretében is megpróbáljuk. De hogy Széchenyinek, kinek jövőbelátása a gőzhajózást, a Tudományos Akadémia, a Lánchíd, a Vaskapu és a vasút létesítése körül szinte csodával határos, itt egyszerűen csődöt mondott. Az országos ülésben, -—• amikor a középponti (duna-balparti) vasút tervezetét tárgyalták, Széchenyi a következő meglepő kijelentést tette: «.Olyan lapos téren, hol a lalzosok legnagyobb része marhatartásból és fuvarozásból él, könnyen indítanak háborút a vasút ellen és főkép eleinte, mi]

cor ingyen fognak fuvarozni a vasút semmit sem fog jövedelmezni. Attól, is lehel tartani, hogy majd fölszedik a vasútat. Csak egy pár vásár alatt lesz járás-kelés, különben nyugodni fog azon a 25 mérföld*) «Benignum privilégium exclusivum» 1837. **) Bár Széchenyi a «Tiszaaölgyel» is épen úgy foglalkozott, mint a Dunánlullal. De a bálparti vasútat ellenezte, — ehhez kétség nem fér, — ugyanakkor mindent elkövetelt a jobbparti vasútért. 73