Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

V. RÉSZ. A vasuti tisztképzés

DR. SZIGETHI BARTHOS ANDOR es. és kir. kamarás, ny. h. államtitkár, a m. kir. Közlekedési Tanfolyamok legnagyobb igazgatója. |fi ^ ^

lég itt jár közöttünk a régivágású talpig ember. Szabatos, kedvet humorú, szellemes, pattogó beszédével egykor a könnyekig megnevettetett bennünket. Majd megvillant tündöklő szemüvege alatt metsző tekintete, erre olyan halálos csend támadt . . . hogy a hajszál leesést meg lehetett hallani a nagyteremben. El lehet mondani ideálisabb pedagógust alig lehetett találni Barthos Andornál. Tudott. De hallgatóitól is elvárta, hogy tudjanak. Jogot adott elő. De úgy, hogy amíg élünk soha nem felejtjük el. Egy kollokválás alkalmával egyik jelölt a kérdésnél megakadt és valaki csak annyit súgott neki: menyasszony", és a jelölt olyan szerencsésen felelt, hogy jelest kapott, ami Barthos tanár úrnál a fehér hollónál is ritkább eset volt. Ennek a különös esetnek a magyarázata az, hogy Barthos Andor jelképekkel rögzítette, meg a hallgatói fejében a tudást. Az említett esetnél pl. arról volt szó, hogy „miképen jut az engedélyezési idő lejártával a magán vasút az állam tulajdonába? A helyes válasz: „ingyen, tehermentesen és használható állapotban." Gondoljon fiam a „menyasszonyra" és soha sem felejti el! ... és a hallgatók csakugyan nem felejtették el. 1865. május 27-én született Sátoraljaújhelyen. Jog és államtudor. Már fiatal korában foglalkozott szépirodalommal: a „Felvidéki Közlönyben", a „Képes Családi Lapok"-ban, a „Figyelő"-ben, a „Fővárosi Lapok"-ban és más napilapokban jelentek meg cikkei. Egyedül illetve társaságban írta meg a „Kérés napján", a „Képviselő-