Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

III. RÉSZ. A vasutasok önvédelmi harcától — napjainkig

DÉLI VASÚT HŐSEI AZ ELLENFORRADALOMBAN Karsa Eörs odafordult a jelenlevő Landler Jenőhöz és figyelmeztette Ígéretére, hogy a 2 5-ös bizottság részére működési szabadságot igért, mindaddig, amíg a vasutaskívánságok teljesítve nincsenek. Erre Landler magából kikelve azt mondta: «Mit? amikor én kegyelmet eszközlök ki a vasutasok részére és amnesztiát adunk, ezután még garanciákat is akarnak?­Aki mégegyszer a vasutasok közül hasonló mozgalom szervezéséhe kezd, én sajátkezüleg fogom felakasztani. Vegyék tudomásul, hogy 28.000 jeli egy ver zeit munkás áll rendelkezésünkre és minden megmozdulást el jogunk fojtani.» De azért a jobb élelmezést, az arany- és ezüstpénzben való fizetést tovább Ígérgették és a vasutasokat a Tattersaalból szabadon bocsátották. Ekkor már egészen besötétedett és elterjedt a híre annak, hogy az egész Dunántúlon állnak a vonatok. Déli vasút hősei az ellenforradalomban. Másnap a Délivasut igazgatósági épülete és a raktár közötti térségen a Délivasutasok tartottak gyűlést. Szamuelli és Pogány a székesfehérvári vonalon cirkáltak, a céljuk az volt, hogy a Dunántulra halálvonatot visz­nek az ellenforradalom letörésére, llajmáskéren is megakadtak a vörös­katonai szállítmányok. A vasutasok távol tartották magukat a műhelyektől és pályaudvaroktól. Pogány hadügyi népbiztos autóval küldött ki Székes­fehérvárról terroristákat, akik tilos jelzés mellett hozták be egy kom-' munista mérnökkel a vonatot. Pisztel Jenő székesfehérvári állomásfőnököt kényszeríteni akarták a vonat fogadására. De ő kijelentette, hogy a sztráj­koló személyzet nélkül ő semmiért sem vállalhat felelőséget. A kommunista mérnök és egy cséplőgépkezclő néhány terroristával elindult 4 órai veszteglés után Szabadbattyán irányába, Kiscséripusztán ázonban meglepetés érte őket. Ruska nevű Dv pályamester és Gregorelc Dv állomáskezelő felszedték a síneket. Erre Anka Flórián Buskát és Gregoreket 10 kiscséripusztai gazdaeniberrcl letartóztatta és bekísérte a székesfehérvári püspöki palotába. Ott őrizték napokon keresztül. Pogányék a táviról és telefont őrizték, mert tudták, hogy ezen értekeznek a vasutasok titkos táviratokkal. De a vasutasok kifogtak rajliL, Gyalogpostával vitték a táviratot más állomásra és onnan az egész Dunán­tult elárasztották sztrájkra buzdító táviratokkal. Harmadnap a Délivasúton ismét gyűlés volt, melyen Fischer Gyula inkább szocialista, mint kommunista érzelmű dv. főtisztviselő is jelen volt. A szót Máté Ferenc és Zábó József forgalmi tisztviselők vitték. Egy tizes bizottság alakult, melynek az volt a hivatása, hogy a sztrájkoló vasutasok és a népbiztosok között közvetítsenek. Az ülés határozata értel­mében mindaddig, amíg a vasútaskívánságokat nem teljesítik, perma­nenciában maradnak. Majd Székesfehérvárra indultak, különvonattal, lát­szólag a sztrájk megszüntetése, valóságban azonban a sztrájkra való kitartás* érdekében utaztak. Székesfehérváron már állott egy gyűlés, melyet Pogány népbiztos hivatott össze. A vasutasok az ülést csak úgy akarták meg­tartani, ha terrormentes lesz és Pogány, Fabik, valamiint Pálinkás kom­munisták csak mint magánemberek vesznek részt. A vonat megérkezése 525

Next

/
Oldalképek
Tartalom