Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

II. RÉSZ. Az 1867. évi kiegyezéstől az 1904. évi vasúti sztrájkig

TOLNAY LAJOS Tolnay később mondotta: „No az én vasutamon majd nem fogtok ingyen utazni beste lelkek." A „Bolond Istók" című élclap az időben azt írta erről a szabadjegy beszüntetésí esetről: „A kóbik pedig hiába sütögették utánna a revolvert, mert Tolnay Lajos vasútja olyan gyorsan halad, hogy a sornaliszt golyója utói nem éri." A szabadjegyek korlátozása előtt, a honatyák és rokonsága, sőt cselédsége is, még a Szent István napjára bevezetett kéjvonatokon is, ingyen utaztak Budapestre és vissza. Tolnay Lajos elnöksége idején épült 1884. évben augusztus 16-án felavatott budapesti, (később „központi", ma pedig a „keleti" néven ismert) pályaudvar, melyet Rochlitz Gyula máv főfelügyelő tervei alapján építettek. Tolnay Lajost — mint a történelem kiválóságait általában, — a nemzeti cél fontossága irányította minden tettében. A tiszavidéki vasút megszerzése, — nemzeti forgalmi politikánk kimagasló eseménye volt, — s ez Tolnay Lajos érdeme. Úgyszintén a duna-drávai vasút állami kezelésbevétele, a pécsi vasút biztosítása, a pest-zimonyi vasút megszavazása és az államvasút tökéletes megmagyarodása: a Máv és a magyar nemzet történelmében, Tolnay Lajos nevét a legszebb lapokra jegyezte fel. A vasúti személyzet megértő atyja volt.*) Az általa tervezett szolgálati- és iletményszabályzatot csak rontani lehetett — javítani alig. Eltávozása a Máv. éléről óriási megdöbbenést keltett országszerte. Tizenhárom esztendő, — melyet életéből Tolnay Lajos a m. kir. államvasutaknak szentelt, fölért egy emberélettel. Elfűrészelték. Baross igen féltékeny volt rá. Fölmondani a Máv. legendás hősének: Tolnaynak 48 éves korában, veszélyesnek ígérkezett. A németnyelvű újságok Tolnayt már piszkálni kezdték. Felülről pedig állandóan figyelmeztették, ha ismét meglepetést szerez, akkor személyesen teszik ezért, meg azért felelőssé. Kifogásolták a budapesti (keleti) p.u. építési költség többletét, melyről legkevésbbé ő tehetett. „Ezer kocsit vett kölcsön, pedig voltak a Máv-nak is üreskocsijai". „A vicinálishoz még felhasználható kicserélt sinek egész légióját tartalékolta és új sinek beszerzésére kért engedélyt". Ezeket a vádakat Tolnay visszautasította. Erre egyik megkötött szerződését nagy pénzügyi áldozattal (tekintélyes bírság lefizetése árán is) ér*) 1. a 202. oldalon írt felterjesztését. 16* 243