Pilissy Lajos: Az alumíniumöntészet fejlődésének története a kezdetektől 1945-ig (Öntödei múzeumi füzetek 19., 2008)

A magyar alumínium-formaöntészet kezdetei

A két tulajdonosnak jó üzleti és egyben műszaki érzéke volt, mert meglátták a fantáziát az alumíniumban. 1921-ben alkalmazták Vécsey Béla (1882-1965) vaskohómérnököt, aki akkoriban „kallódó" ember volt, mert a proletárdiktatúra alatt a Diósgyőri Vasgyár igazgatója volt, és emiatt nyugdíjazták. Hubertek 1921ben a VIII. ker. Hunyadi utca 14. alatti üzletházban felállítottak egy koksztüzelésű, 50 kg-os tégelyes kemencét, és dr. Pusztai István szerint (aki a cégnek később alkalmazottja volt, és történetét megírta) Vécsey Béla (69. ábra) itt kezdte meg a hazai alumínium-formaöntést. Ezzel ugyan szemben áll Vécseyvel kapcsolatban három közlés a BKL hasábjain, és mindegyik szerint ő csak 1930-ban lett a cég alkalmazottja. (Persze nem lehetetlen, hogy Vécsey a „kallódó" időszakában a Hubert-Sigmund-nál alkalmi munkát vállalt.) A MAG (Magyar Állami Gépgyár) részére Magomobil gépkocsikhoz motorház-alumíniumöntvényeket öntöttek homokba. Ez a belvárosi kis öntöde hamarosan szűknek bizonyult, és még ez évben átköltöztek a kőbányai Fertő utcába. A kemence ugyanaz maradt, de a profil kibővült bronz- és sziluminöntéssel. 1923-ban már tégelyes Debus-kemencéjük (70. ábra) is volt. A Debus-kemencéről írni kell, mert ez a kemencetípus, mint a természetes huzatú, tehát kéményes tégelyes kemence továbbfejlesztett változata a két háború között több hazai öntödénkben helyet kapott, de Európában már a 1920-as években elterjedt volt. A kemencébe a levegőt egy fúvógép nyomta a külső köpeny és a samottal bélelt tulajdonképpeni kemenceköpeny közé. Itt a levegő előmelegedvén, alul a rostélyon belépett a koksszal töltött kemencetérbe. A füstgáz azután a kemence feletti előmelegítőbe lépett. Ez egyrészt elforgatható volt a kemence 69. ábra. Vécsey Béla vaskohómérnök (1882-1965)