Pilissy Lajos: Az alumíniumöntészet fejlődésének története a kezdetektől 1945-ig (Öntödei múzeumi füzetek 19., 2008)

A magyar alumínium-formaöntészet kezdetei

Fordító tengely Szilárd betét beadagolása Előmelegítő (elfordítható) Tégelyalátét Rostély A levegő útja 70. ábra. Debus-féle előmelegítés tégelyes kemence kezelése érdekében, másrészt egy adagolónyílása volt, amelyen át az előmelegítendő fémet adagolták. A fém innen, akár megolvadva, lecsúszott a tégelybe. A füstgázok az előmelegítő tetején távoztak, kéménye nem volt. Ez egy gyorsan olvasztó, kis kokszfogyasztású, jó termikus hatásfokú kemence volt. Ügyelni kellett azonban a füstgázalkotók (S0

2

, CO, C0

2

) okozta problémákra és a fémleégésre. A KÖVAC 1923-as iparengedélye - többek közt - így szólt: „tégelyben eszközölt olvasztással fém- és műöntöde ipar". 1927-ben már három tégelyes kemencéjük volt. Az 1929-es cégjegyzékben is megjelenik „a tégelyben való olvasztás". Szűcs Endre kohómérnök visszaemlékezése szerint a cég szilitfűtésű, hőszabályozható alumíniumolvasztó és kokillázó kemencéket tervezett, a kivitelezést azonban más céggel végeztette. E kemencék a német Kari Schmidt cég dugattyúinak öntésére szolgáltak. Ehhez a KS szabadalmát is megvették. A dugattyúk olyan jók voltak, hogy a KS hozzájárult emblémájának használatához is. Akkoriban saját kokilláikban az ország összes járatos személy- és tehergépkocsijának dugattyúját öntötték, és ezzel egyeduralkodók lettek a piacon. A kis szériájú, de bonyolult dugattyúkat homokmaggal öntötték. A cég a termékeit három csoportba osztotta: a könnyű- és nehézfémötvözetek, a könnyűfém dugattyúk és a nehézfém öntvények a „minőségi anyagok" kategóriájában szerepel-