A 6. harangtörténeti ankét előadásai (Öntödei múzeumi füzetek 17., 2007)
DR. BENCZE GÉZA A Walser-féle tűzoltószergyár és harangöntöde története Harangműhely 1891-ben Glockenwerkstatt, 1891 'Jl5í5lSlTJl5l5lS15151FlFi5151FiSl£ A z iparos családból származó Wal. ser iskolái elvégzése után Schaudt András harangöntő inasaként 1847-bn szabadult, s az akkori szokások szerint több éves vándorútra ment, amelynek során elsajátította a tűzoltószerek gyártását. 1854-től előbb a Schaudt-féle műhelyt vezette, majd 1858-ban önálló műhelyt nyitott. A növekvő termelés kiszolgálása érdekében 1870-ben a Rottenbiller u. 66. sz. alatt felépített felszerelt gyártelepére tette át székhelyét. Az 1870-es években évente kb. 50, a 80-as években már 80 harangot öntött. A gyár a harangokon kívül tűzoltógépeket, fecskendőket, szerkocsikat, segédeszközöket és legénységi felszereléseket, különféle szivattyúkat, hidrotechnikai és vasút-felszerelési eszközözöket állított elő. A gyárnak és jövőjének biztosítéké volt, hogy 1870től a fővárosi tűzoltóság innen szerezte be összes eszközét. Városrendezési okokból el kellett hagyia a Rottenbiller utcai gyártelepet és az újabb gyárat 1894-ben az akkori Külső Váci út 45. sz. alatt építették fel. Az építkezésekhez és berendezéshez szükséges tőke megszerzése érdekében az addigi magáncég 1893-ban részvénytársasággá alakult. 1896-ban - a gyár számára rendkívül sikeres millenniumi kiállítási szereplés évében - nevét Budapesti Szivattyú- és Gépgyár ezelőtt Walser Ferenc cégnévre változtatták át. Az ekkor már 650 állandó munkás - nagyobb munkák idején 1500-nál is többet - foglalkoztató gyár négy osztályra tagolódott: tűzfecskendők gyártása, vízmű osztály, érc- és harangöntöde, sisak és katonai felszerelések. Termékei sorában megjelentek a kazánok, a gőzüzemű motorok, a hídés egyéb vasszerkezetek, s ekkortól foglalkoztak nagy középületek, akár egész városok vízműveinek és komplett vízvezetékrendszerének megépítésével is. 1901-ben elhunyt Walser Ferenc, s ekkortól alig hallani a gyárról. A tűzoltószerek széles választékának a gyártásában egyeduralkodó vállalat már nem tudta korábbi sikereit tartósítani, termelése visszaesett, csökkent a foglalkoztatott munkások száma is. A részvénytársasági vállalat 1918 nyarán megszűnt, de magáncégként tovább működött, ugyan már kevesebb hírt adva magáról.