A 6. harangtörténeti ankét előadásai (Öntödei múzeumi füzetek 17., 2007)

A harangtörténeti ankétokról A

z Öntödei Múzeum, a magyar öntészet szakmúzeuma, 1964-es megalakulása óta feladatának tekinti a harangöntés tárgyi emlékeinek és dokumentumainak gyűjtését. Kiszelj Gyula múzeumalapító, Maréchal Károly, Buzánszky Albin kohómérnökök és dr. Patay Pál harangkutató nyomdokain haladva az utóbbi években az I. világháború óta eltelt időszak műhelyei és mesterei munkáinak felderítésére helyeztük a hangsúlyt. E munkában dr. Patay Pál harangadatgyűjtési módszerére, dr. Pilissy Lajos és Szántai Lajos öntészettörténész kutató segítségére támaszkodhattunk. A soproni harangöntés kutatásában az utolsó mester leszármazottja, Szedenikné Seltenhofer Mária, dr. Szála Erzsébet, dr. Láng Jánosné, dr. Macher Frigyes soproni helytörténészek, valamint a Tűzoltó Múzeum voltak segítségünkre. Gombos Lajos és fia, Miklós aranykoszorús harangöntő mesterek készséggel álltak rendelkezésünkre, hogy őrbottyáni műhelyükben e bonyolult technológiát tanulmányozhassuk, ill. a budapesti Szlezák László vezette öntöde múltját felderíthessük. Az I. világháború után gyártott diósgyőri acélharangok, valamint az Európa szerte híressé vált magyar találmány, a Jeney Tibor— Oborzil Edit iparművész házaspár által készített réselt alumíniumharang történetének felderítésével is foglalkoztunk. Munkáink publikálására és a harang, e kultúrtörténeti tárgy más intézményekben folyó kutatásainak közkinccsé tételére 1997-ben egy harangtörténeti ankétot rendeztünk. Az ország különböző helyeiről érkeztek érdeklődők, ezért érdemesnek tartottuk a folytatást. Az 1999-es, 2. ankéton több magyar kutató mellett már neves német kampanológusok (H. Drescher, H. M. Rincker, C. Péter) is tartottak előadást. Kétnapos tanulmányutunkon Esztergom híres harangjait, az őrbottyáni harangöntödét, az ópusztaszeri restaurált harangformát, valamint a szegedi Fogadalmi Templom Sinnben öntött nagy harangját kerestük fel. A 3. ankétot a Seltenhofer harangöntő és tűzoltószergyártó dinasztia iránti tiszteletből, 2001. áprilisában Sopronban rendeztük. A tíz hazai kutató mellett hat Németországból és Ausztriából érkezett előadó számolt be munkájáról. Emléktáblát avattunk az egykori Seltenhofer-háznál, bécsi tanulmányút és emlékkiállítás bővítette a programot. A 4. ankéton a harangjátékra helyeztük a hangsúlyt. Holland, francia, finn, spanyol, szlovák, német, erdélyi, valamint a 12 magyar előadás újabb eredményekkel gazdagította tudományos kutatásainkat, a Szabados-féle harangjátékokkal játszott koncertek és az Eger környéki tanulmányút pedig emlékezetessé teszi rendezvényünket. Az 5. konferencián, 2005-ben Kurt Kramer, az Európa-szerte ismert harangszakértő a harangok egyetemes kultúrtörténetéről tartott előadást, majd a másfél napos programon 17 előadást hallgattak meg a résztvevők. Dr. Patay Pál tollából megjelent A magyar harangöntés története c. összefoglaló munka, kiállítást rendezünk a harangokról, s két napig Zemplénben tanulmányoztuk a harangtörténeti emlékeket és Sárospatak nevezetességeit. Az idei, 6. ankétot a Kulturális Örökségvédelmi Hivatallal közösen rendezzük. Reméljük, a középkori harangöntési ásatásokról szóló poszterkiállítás, az osztrák, német, szlovák, erdélyi és a 15 magyar előadás ismét gazdagítja ismereteinket. Nem marad el a szokásos tanulmányút sem. Ezúttal Nógrádba, arra a vidékre látogatunk, ahol 1951-ben, RómerFlóris nyomdokain haladva dr. Patay Pál elkezdte a magyar harangállomány szisztematikus tudományos feldolgozását. A konferencia előadóinak és a szervezésben segítő munkatársaknak köszönöm munkájukat, s valamennyi résztvevőnek gyümölcsöző szakmai kapcsolatépítést kívánok! Lengyelné Kiss Katalin múzeumigazgató