Pilissy Lajos: Középfokú öntészeti szakoktatásunk kezdete (Öntödei múzeumi füzetek 13., 2004)

Amíg műszaki oktatásrendszerünk az öntőipari technikumig eljutott

kellett alkalmazni. 1947 szeptemberében megnyílt a 30 ágyas diákotthon, ennek és a menzának a vezetője Avas Mihály lett. A 40 perces órákat az IpM 45 percesre változtatta. 1948 őszén Dorogon egy alsó tagozatú, újszerű bányaműszaki és bányagépészeti iskola indult, és ilyen nyílt meg Ózdon is az államosított Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű NV igazgatósága által fenntartott Bányászati-Kohászati Szakiskola helyett. Az 1948/49-es tanév elején a honvédség visszaigényelte a pécsi kaszárnyaépületet. Az iskolának ismét költöznie kellett a felsőgallai polgári iskola épületébe. (Felsőgallát 1947-ben Tatabányához csatolták.) Az ide való költözés 1949 februárjában befejeződött, a tanulók áttelepedésével együtt. Az iskolának két tanterme volt, a diákotthonban 127 tanuló fért el. A kohásztagozaton a záróvizsga (érettségi) tantárgyai a következők voltak: kohászattan, fémipari gyártás, kohászati balesetelhárítás, vegyi ismeretek és tüzeléstan; a bányásztagozaton: bányaművelés, föld- és bányamérés, bányászati balesetelhárítás, föld- és telepismeret. 1949 júliusában Avas Mihály kohómérnököt megbízott igazgatóként Miskolc-Diósgyőrbe helyezték az itteni Kohóipari Gimnázium megszervezésére. A tatabányai iskola visszakapta egykori alapítójának nevét: Állami Pech Antal Bányászati Aknászképző Középiskola, de ugyanitt az IpM beindította az Ipari Gimnázium bányaipari tagozatát. Míg az előbbibe csak 18 éven felüli és bányaipari gyakorlattal rendelkező tanulókat vehettek fel, az utóbbiban az általános iskola 8. osztályának sikeres elvégzése, esetleg felvételi vizsga letétele volt az előfeltétel, de az ipari gyakorlat nem volt szükséges. Az iskola még ez évben (1949. szeptember) új neveket kapott: 27. Bányaipari Aknászképző Középiskola és 1. Ipari Gimnázium bányaipari tagozata. Mindkettő igazgatója Szabó Ernő bányamérnök. Az 1951/52-es tanévben Miskolcon is létesült egy ugyanilyen nevű iskola, azaz Ipari Gimnázium bányaipari tagozata. A szaktárgyakat a következők tanították az aknászképzőben: Szabó Ernő: bányaművelés, bányagéptan, mélyfúrás, olajbányászat; Markovich Pál bányamérnök, igazgatóhelyettes: föld- és bányaméréstan, erőműtan ; dr. Maress Zoltán bányamérnök: ásványtan, föld- és bányaméréstan, érc- és szénelőkészítéstan, építéstan, üzemgazdaságtan; Vissy Géza kohómérnök: általános géptan, elektrotechnika, kohászattan, fémipari gyártás, mennyiségtan. Vissy Géza az 1. számú Ipari Gimnáziumban matematikát is tanított. Az iskolák 1950 szeptemberében új nevet kaptak: 1. sz. Bányaipari Aknászképző Technikum és 2. sz. Bányaipari Technikum. Az előbbiben szombati napokon délben a tanítás befejeződött, hogy a tanulók délután