Tóth György - Lengyelné Kiss Katalin: Régi vasalók (Öntödei múzeumi füzetek 12., 2003)

29. kép. Szenes vasaló díszes fedélzáróval. 19. sz. M: 205-100102-217,2,5 kg. Öntödei Múzeum Szenes vasalók A szenes vasalók tulajdonképpen az edényvasalókból származtathatóak. Kínában és Japánban egészen a 19. század végéig folyamatosan használták az edényvasalót, és azt talán csak az elektromos vasaló tudta kiszorítani. A működés módja azonban teljesen más a két vasalótípusnál. Míg az edényvasalóba töltött forró homok vagy parázs külső hőforrásból eredt, addig a szenes vasalónál a hőenergia magában a vasalóban lezajló égési folyamatból származik. Ez már saját magát fűtő vasaló volt, tulajdonképpen egy kis tűzhely, és mint ilyen, lényeges technikai előrelépésnek számított. Európában a szenes vasaló a 18. század második harmadától kezdett elterjedni. A vasalótestben lévő parázs izzásának fenntartására szolgáltak a vasalótest oldalán (esetenként hátulján) kialakított szellőzőnyílások, melynek formai kialakítása változatos volt. Ezeken keresztül jutott oxigénhez az izzó szén, s így folyamatosan fenntartható volt az égés. A va30. kép. Szenes vasalók díszítményei, Öntödei Múzeum