Lengyel Károly: A kupolókemencés vasolvasztás története Magyarországon (Öntödei múzeumi füzetek 11., 2003)

1926 Az első kísérletek oxigénnel dúsított fúvólevegővel. Szabadalmaztatják a Griffin-íéle rekuperatív rendszerű fúvólevegő-előmelegítést. 1933 E. Piwowarsky szabadalma 400-700 °C-os levegővel működő kupolóra. 1941 Dr. Schack rekuperátora. 1942 L. M. Marienbach szintetikus öntöttvasat gyárt kupolókemencében. 1944 E. Piwowarsky indukciós kupolókemencét helyez üzembe. 1956 G. Ulmer kifejleszti a kéményrekuperátort. 1963 A koksz nélküli kupoló megjelenése Angliában és a Szovjetunióban. 1970 Első közlemények a szekunder levegős kupolóról. Mint már említettük, a kupolókemencék a 18. sz. legvégén, a 19. sz. első felében jelentek meg Magyarországon. Egyszerűségüknél, könnyű kezelhetőségüknél fogva hamarosan az öntödék meghatározó olvasztóberendezései lettek, s majd másfél évszázadon keresztül őrizték vezető szerepüket. Térhódításuk a 19. sz. közepétől figyelhető meg. Építésüket és elterjedésüket az indokolta, hogy a gépgyárak egyre nagyobb öntvényigényét a nagyolvasztók már sem mennyiségileg, sem minőségileg nem tudták kielégíteni, szükség lett a gépgyárakkal együtt épült, azokat kiszolgáló, vagy az önálló, árutermelő öntödékre. A Széchenyi István gróf kezdeményezésére megalakult Dunagőzhajózási Társaságnak 1835-ben alapított óbudai hajógyára volt az elsők egyike. Ennek öntödéje 1856-ban kb. 450 t vasöntvényt gyártott. Ennyi volt a termelése az 1839-ben ugyancsak Széchenyi kezdeményezésére alapított Pesti József Hengermalom öntödéjének is. Ennek volt első öntőmestere az a Ganz Ábrahám, aki 1845-ben önállósította magát és saját öntödét alapított. A Ganz-öntöde 1856-ban már 1250 t vasöntvényt gyártott. A 19. sz. második felében sorra alakultak a gépgyárak, majd mindegyikében öntödét is építettek. Néhány ma is ismert nagy név a gyáralapítók közül: a már említett Ganz Ábrahámon kívül Vidats István, Oetl Antal, Rock István, Láng László, Kühne Ede. Elévülhetetlen érdemeik vannak a 19. századi magyar vasipar felvirágoztatásában. A fejlődést jól mutatja az 1. táblázat, amely az üzemelő nagyolvasztók és kupolókemencék számának változását tünteti fel 1800 és 1906 között [7]. Még szemléletesebb képet kapunk, ha a 19. századi nyersvas- és