Lengyel Károly: A kupolókemencés vasolvasztás története Magyarországon (Öntödei múzeumi füzetek 11., 2003)

technológiai berendezésnek számtalan változata készült az idők folyamán. Áttekintésüket és tárgyalásukat talán megkönnyíti az alábbi csoportosítás : - hideg szeles kupolókemencék, - forró szeles kupolókemencék, - szekunder levegős kupolókemencék, - szénhidrogén-póttüzelésű kupolókemencék. Hideg szeles kupolókemencék A kupolókemencék használata során, gyakorlatilag az 1940-es évekig, hideg szelet, pontosabban a környezeti hőmérséklettel egyező hőmérsékletű levegőt fújtak be a kemencébe, kezdetekben a faszén, később a koksz elégetésére. Bár voltak próbálkozások arra, hogy a fúvószél hőmérsékletének növelésével javítsák a kemence hatásfokát, ezek a kezdeményezések nem terjedtek el. Mielőtt tovább tárgyalnánk a kupolókemencék történetét, nézzük meg, hogy egyrészt a tűzálló béléssel kialakított belső tér milyen részekre osztható (8. ábra), másrészt milyen folyamatok játszódnak le a kemencében [13]. Az előző napi olvasztás után kijavítják a falazatot és előkészítik a kupolót a következő napi üzemre. Felzárják a fenékajtót és a búvónyíláson keresztül kis kötőképességű és kis nedvességtartalmú formázóhomokból elkészítik a csapolónyílás felé lejtő fenékdöngöletet. Erre fahasábokat helyeznek és válogatott, egyenletes szemcsenagyságú és keménységű koksszal elkezdik feltölteni a kupolót. Ezt a kokszréteget, ami aztán később az egész adagoszlopot tartja, alapkoksznak ne8. ábra. A kupolókemence aknájának felosztása