Lengyel Károly: A kupolókemencés vasolvasztás története Magyarországon (Öntödei múzeumi füzetek 11., 2003)

egy 15°-kal lefelé lejtő 4-8 fúvóka az égéshez szükséges levegő bevezetésére szolgál. Anyaguk rendszerint öntöttvas. A fúvókákon könnyen nyitható fedél van hőálló üvegből készült nézőkével, hogy az olvasztási folyamatot szemmel is nyomon lehessen kísérni. A fúvókák a felettük körbefutó szélszekrényhez vagy szélgyűrűhöz csatlakoznak, amely viszont a fúvógépből a szélvezetéken érkező levegő elosztására szolgál. A tapasztalat szerint a fúvókák összkeresztmetszete az aknakeresztmetszet 15-30%-a. A fúvókákat leggyakrabban egy sorban (egy síkban) helyezik el, de gyakori a két, sőt három fúvókasoros kemence is. A páncélzat támasztja meg kívülről a falazott vagy döngölt tűzálló bélést. A hosszabb üzemidejű, nagyobb teljesítményű kemencék páncélzatát sok esetben vízzel hűtik. A hűtővizet az olvasztóöv tetejének magasságában körbenfutó gyűrűből permetezik a páncélzatra, a lecsorgó vizet pedig a fúvókák felett körbenfutó vályúban gyűjtik össze és vezetik el. Az akna tetején, az adagolószinten van a páncélzatban kialakított adagolóajtó vagy adagolónyílás, amin keresztül a vasból, kokszból és salakképző anyagból álló adag a buktatható vagy fenékürítős adagolóedényekből bekerül a kemencébe. Az adagolónyílás alatt a falazat vastéglákból áll, hogy a bezúduló adag koptatóhatását elviselje. Az adagolóajtó feletti, rendszerint tűzálló téglával kifalazott kemencerészt kéménynek nevezzük, amire pernyefogót szerelnek a füstgáz szilárd részeinek visszatartására. Ma már a kupolókemencék füstgázát teljesen elszívják részben azért, hogy hőjét hasznosítsák, részben azért, hogy a magával ragadott szilárd részecskéktől megtisztítsák. A felsoroltakon kívül a kemencének fontos kiegészítő berendezései is vannak. Körükbe tartozik az előgyűjtő, amely a folyamatos csapolással kikerülő vas összegyűjtésére, hőn tartására és összetételének kiegyenlítésére szolgál. Ide tartozik az adagolórendszer az egyes betétanyagok tárolására szolgáló bunkerekkel, napibetétanyag-tárolókkal, mérlegelőkocsival, mérleggel, adagolóedényekkel és felvonóval. Ebbe a körbe tartoznak a fúvógépek, amelyek régebben centrifugáiventilátorok, ma inkább forgódugattyús (Roots-) fúvók. Ez utóbbiak által szállított levegőmennyiség, ami a koksz elégése, így a fémhőmérséklet és az olvasztási teljesítmény szempontjából fontos, gyakorlatilag nem változik az adagoszlop ellenállásának változásával. Meg kell említeni még, ha van, a salakgranulálót, továbbá a kemence szabályozó- és ellenőrző eszközeit és műszereit. Könnyen belátható, hogy egy több évszázados múltra visszatekintő