Lengyel Károly: A kupolókemencés vasolvasztás története Magyarországon (Öntödei múzeumi füzetek 11., 2003)

A kupolókemencék szerkezete, felépítése és működése Mielőtt a kupolókemencék történetének fontosabb hazai állomásait feli­déznénk, tekintsük át felépítésüket és működésüket (7. ábra). A kupoló­kemence szerkezetileg négy lábon álló, 10-14 m magas hengeres acélle­mez köpeny, amelyet belülről falazással vagy döngöléssel tűzálló anyag­gal bélelnek ki. Főbb részei: (A) lábazat, (B) fenékzáró ajtó, (C) medence, (D) csapolócsatorna, (E) búvónyílás, (F) fúvókák, (G) szélszekrény, (H) páncélzat a tűzálló béléssel, (I) adagolóajtó, (J) kémény, (K) pernyefogó. A rajzon nem látszik a salak lecsapolá­sára szolgáló salakvályú. Az öntöttvasból vagy acélból ké­szült lábazat tartja az egész kemencét. Erre csavarozzák az öntött vagy hen­gerelt acélból készült alaplapot, ame­lyen a medenceátmérőnek megfelelő nyílás van, amire a fenékzáró ajtót épí­tik. A fenékzáró ajtó arra szolgál, hogy az olvasztás végén kinyitva, rajta ke­resztül lehet leengedni a kemencében visszamaradt anyagokat. Szakaszos csapolású kemencéknél a csapolócsatorna a döngölt fenék szintjén a páncélzaton kialakított csa­polónyíláshoz csatlakozik, csapoláskor a folyékony vas elvezetésére szolgál. Vele szemben, a fúvókák alatt mintegy 200-300 mm-re található a salakolónyí­láshoz kapcsolódó salakvályú, amely az ugyancsak folyékony salak elveze­tésére szolgál. Ha a kemence folyama­tos csapolású, akkor a csapolónyílás­hoz szifon csatlakozik, ami a salak és a vas elválasztására szolgál. A páncélzaton ajtóval lezárható búvónyílás arra szolgál, hogy rajta ke­resztül lehet a felzárt fenékzáró ajtón kialakítani a tűzálló fenékdöngöletet, ÜL feltöltése után begyújtani a kupolót. 7 ábra K u P olókemence A sugárirányban elhelyezett, mint- pernyefogóval

Next

/
Oldalképek
Tartalom