Bencze Géza: Az Oetl-féle vasöntöde története (Öntödei múzeumi füzetek 9., 2002)

a következő évben még további 290 ezret, s végül a beruházás 870 ezer pengőjébe került a vállalatnak. Az üzembe állt új öntödével és a temper-, valamint acélöntvényekre vonatkozó, a vállalat tulajdonában lévő eljárással a gyár akkor tudta a termelését nagymértékben fokozni, amikor országosan az öntvénygyártást a békebeli termelés 30%-ára korlátozták. Az sem volt közömbös a vállalat számára, hogy új öntödéje felépítésével a termelést 85%-kal emelték úgy, hogy közben a termelési költségek csak 73%-kal nőttek [31]. A fokozódó termelési igényeknek csak folyamatos létszámnöveléssel tudott a vállalat eleget tenni, s míg 1940-ben 412, 1944-ben már 645 munkást foglalkoztattak. A két öntödében és a kiszolgáló üzemrészekben összesen 149 gyári munkás ül. betanított napszámos dolgozott: 12 mintaasztalos és 3 mintalakatos, 27 magkészítő, 25 gépformázó, a régi öntödében 32-en, míg az újban 7-en dolgoztak, az öntvénytisztítók száma 23 ül. 20 fő volt, az öntödei munkákhoz rendelt több tucatnyi tanulatlan napszámost és udvari munkást nem is számítva [32]. A növekvő termelést a műszakok számának növelésével is igyekezett a gyári vezetés biztosítani, s előbb 1941-től bevezették a két műszakos munkanapot, majd az új öntöde belépésével az öntödei kiszolgálórészlegeknél a nyújtott két műszakos, majd a három műszakos munkarendet. A vállalat egésze végül 1944-ben tért át a folyamatos termelésre. A világháborús események közvetlenül is érintették a gyárat, amikor 1944. április 13-án hajnalban angolszász bombatámadás érte. A legjelentősebb pusztulást a régi öntöde szenvedte el, mivel telitalálatot kapva megsemmisült a két 1200 mm átmérőjű és 12 m magas kupolója a kiszolgálóberendezésekkel együtt, s ezzel komoly fennakadások keletkeztek a gyár termelésében. A tönkrement régi öntöde adta az öntödei termelés 60%-át, s átcsoportosítással is csak mintegy 10%-ot tudott ebből az új öntöde átvenni, s az 50% körüli termeléscsökkenés 6-8 hetes késést jelentett a rendelések teljesítésében [33]. 1944 utolsó napjaiban a harci cselekmények már a gyár közelében folytak, s előbb a frontvonalba eső városperemi településekről bejáró dolgozók, majd már a budapestiek sem tudtak bejárni, a gyár leállt. Utolsóként még a környékbeliek keresték fel a telepet, de aztán december 31-én a sorsára hagyták. A harcok, a kéthetes ostromidőszak alatt számtalan belövés érte a gyártelepet, ám a háborús épületkárok ellenére a lényegében működőképesnek minősített gyár azonnal a szovjet hadsereg egyik harcoló alakulatának a parancsnoksága alá került. Igénybe vett üzemként kizáró-