Bencze Géza: Az Oetl-féle vasöntöde története (Öntödei múzeumi füzetek 9., 2002)

lag a szovjet hadsereg részére, frontszükségletre termeltek, az öntödében elsősorban autó- és harckocsialkatrészek öntését végezték [34]. A háborús igénybevétel rövidesen, már 1945. május 5-én véget ért, s a háborús termelési kapacitásának 70-80%-ával rendelkező vállalat aktívan kivette a részét előbb a háborút követő újjáépítési munkálatokból, majd az év közepétől a háborús jóvátételi szállításokra történő gyártásból. A vállalat ekkori hivatalos termékköre a következőkből állott: 1. Szürkevasöntöde: kokillák hengerművek részére, gépöntvények, kereskedelmi öntvények, kályhák és takaréktűzhelyek, csatornázási öntvények, lefolyócsövek, béröntvények idegen minták után, vasútikocsi-fékhidak speciális gyártási eljárás szerint. 2. Temperöntöde: csőösszekötő darabok, tengelyanyák és perselyek, vasúti felépítményi anyagok, vagonalkatrészek, lágy béröntvények. 3. Fémöntöde: alumíniumöntvények. 4. Mechanikai osztály: szalagfűrészgépek, betonipari gépek, papíripari gépek, generátorok, közlőművek, párhuzamos satuk, speciális gépek és megmunkálások egyedi megrendelés szerint. 5. Tartány- és szerkezeti osztály: tartályok minden célra (olaj, benzin, gáz, melasz, stb.) és mindenféle méretben, szegecselt és hegesztett tartók és vasszerkezetek, oszlopok, közúti és vasúti hidak, pontonok; 6. Vagonosztály: vasúti teherkocsik javítása [35]. A jóvátételre történő gyártás mellett, a termelőkapacitások helyreállításával párhuzamosan növekvő mértékben szállítottak alkatrészeket, berendezéseket a hazai ipari újjáépítéshez. Az újjáéledő és növekvő kereskedelmi termelés legjelentősebb tételeit a Rimamurányi Vasmű és a Weiss Manfréd Művek részére újból gyártott kokillák, a nagy megrendelésekkel jelentkező MÁV részére történő szállítások jelentették. Ez utóbbiban nagy hányadot jelentettek a hagyományos öntödei termékek, s ez igen fontos volt a vállalat számára, hiszen 1947 elején a háborús káraiból helyreállítva ismét üzembe állt az új öntöde. Az újjáépítést és a gazdasági stabilizációt követően, az 1947 elején felélénkült pártharcokban a munkáspártok által követelt és a kommunista párt által következetesen és erőltetetten véghez is vitt központosítás a gazdaságban a szovjet mintájú tervgazdálkodás bevezetésével, a gyáriparban a magántőke visszaszorításával járt. Az 1947 nyarára kialakult helyzetben már kevésbé a gyárvezetés, mint inkább az Oetl-gyár aktivizálódott üzemi bizottsága foglalkozott a hároméves terv során megvalósítandó feladatokkal; a háborús károk