Bencze Géza: Az Oetl-féle vasöntöde története (Öntödei múzeumi füzetek 9., 2002)

tak. Növekvő mennyiségben végzett a vállalat idegen minták szerint béröntést, s az 1930-as évek végén a béröntvény már a teljes termelés 12-15%-át tette ki. A vállalati (és öntödei) profilváltás részeként a kályhagyártás jelen­tősen megnövekedett, a gyártmányféleségek száma megszaporodott. Az egyszerűbb szerkezetű és kivitelű öntöttvas kályhák (karikás kályha, fürdőkályha és alkatrészei) gyártása mellett a magasabb komfortszintű konyhai takaréktűzhelyek, ám leginkább a szobai kályhák gyártása nö­vekedett. Az Adria nevű kerek és az Itália nevű négyszögletes kályhák fekete és zománcozott kivitelben, az amerikai rendszerű Unió kályhák és kandallók előbb egyszerűbb, fekete, majd igényesebb, nikkelezett ki­vitelű és ún. máriaüveg betétes ajtóval készültek. Az Adria típusból szü­letett 1938-ban az Oetl-féle szabadalmaz­tatott kétaknás kályha, és ettől az évtől nagy sorozatban gyártották a fekete szí­nű, hengeres formájú egyaknás kályhát, amely az 1950-es évekig az egyik legel­terjedtebb közintézményi és iskolai fűtő­berendezés volt. A kályhagyártás a vállalat létérdeke volt, mivel az esetenként jelentősen nagyobb eladási ára révén sikerült a vál­lalati termelés egyéb területein keletke­zett veszteségeket csökkenteni. 1938-ban a kokillák 100 egységnyi eladási árához képest a csatornázási öntvényekért 145, a kályhaöntvényekért 157, az Unio-öntvényekért 189, a kész Unió kályhá­ért 367, az Adria kályhákért 217 és 263 egységnyi árat sikerült elérni [28]. Az 1930-as évtized közepének burkolt háborús gazdasági előkészü­leteit fokozatosan felváltották a közelgő háborút szolgáló célok, a ma­gyar revíziós törekvések valóra váltásában fordulatot hozó 1938-as győ­ri fegyverkezési program. A hadseregfejlesztésre és felfegyverzésre, va­lamint az ország védelmi képességének növelése érdekében a hazai ipa­ri kapacitások nagymértékű lekötésére, illetőleg fejlesztésére volt szük­ség. Az ipari termelés igen gyorsan növekedett, s ezen belül is kiemel­kedően a gépipari vállalatok forgalma, részben a katonai megrendelé­sek, részben pedig a hadianyaggyártáshoz szükséges gépek és berende­zések gyártására kapott megrendelések, egy sor új gyártelep létesítése eredményeként. Ajándéktárgyként készített órás üllő, 1930-as évek (Fotó: Oberländer Sándor)

Next

/
Oldalképek
Tartalom