Bencze Géza: Az Oetl-féle vasöntöde története (Öntödei múzeumi füzetek 9., 2002)

Az Oetl-gyár a nagyvállalatokhoz képest csak később tudott a konjunktúrába bekapcsolódni. Termelésében az Öntöde meghatározó súlya továbbra is megmaradt, sőt a háborús fejlesztéseknek köszönhetően még növekedett is. Az alapvetően vasöntödei, vasszerkezet- és gépgyártó vállalat termékeinek szerkezetén belüli átalakulást, a hangsúlyok eltolódását jelezte a lakossági ellátásban addig jelentős kályhaöntvényeknek a - kokillagyártás általános csökkenése melletti - visszaszorulása, s az 1938. évi 366 tonnás eladásuk 1941-re a töredékére, 84 tonnára esett vissza. A termelés egyik fellendítője a Honvédelmi Minisztérium (HM) által adott katonai célú megrendeléssorozat volt. Az első jelentősebb tételként 1939-ben több ezer darab 50 kg-os repülőbombatest gyártására kapott a cég ajánlatot, majd emellett fokozatosan tértek rá előbb a 2 kg-os, majd a 250 kg-os bombatestek, a 39/41 .M típusú, 50 és 81 mm-es aknagránátok nyersöntvényeinek a gyártására. A háborús igénybevétel miatt a polgári termelés természetszerűleg háttérbe szorult. A korábban a gyárban elképzelhetetlen, több százezres darabszámú megrendeléseket azonban csak a gyár teljes átszervezésével, átépítésével és bővítésével lehetett megvalósítani. A második világháború kezdetekor a gyár termelőkapacitása, technikai felkészültségi szintje már mintegy másfél évtizede azonos volt, vagy alig változott. A mintegy negyedszázaddal korábbi technikai-technológiai szinten az öntöde az igencsak alacsonynak tekinthető, kb. 70%-os kihozatali arányokkal dolgozott, s a HM magas minőségi elvárásainak esetenként csak nehezen tudott megfelelni. A szigorú átvételi ellenőrzéseknek köszönhetően néhány haditerméknél, valamint a féktuskók, az alagcsövek és egyes kályhaöntvények gyártásakor nagyobb kihozatali arányokat is produkáltak, de az évtizedes gyártási gyakorlat ellenére az Unió típusú kályháknál 40-50%-os öntödei selejt is előfordult. A gyár hagyományos öntödei kapacitása évi 4-500 vagon - azaz kb. 4-5 ezer tonna - volt, de a termelés gyakorlatilag nem haladta meg a Fekete, kerek Adria kályha 1940 körül