Pénzes István: Mechwart András 1834-1907 (Öntödei múzeumi füzetek 8., 2001)

Mechwart és a Ganz-gyár fejlődése - A Ganz leobensdorfi gyára - Apetrovagorai kohómű

A petrovagorai kohómű A horvátországi Topusko közelében fekvő petrovagorai kohóművet a Ganz-gyár 1897-1920 között bérelte. A bérlettel a gyár célja az volt, hogy „kérges öntvényekhez" jóminőségű nyersvasat kapjanak, amelyet „barnavaskőből bükkfaszénnel" termeltek. A századfordulón a bányában 80, a kohónál 50 munkás dolgozott. Viszont az olvasztáshoz szükséges bükkfaszén előállításával 200-an foglalatoskodtak. A termelési adatok: Vasérc 1 400 tonna/év Nyersvas 560 tonna/év Bükkfaszén 28 000 m

3

/év A Ganz-gyár történetén nyomon követhető a magyar gazdasági rendszer átalakulása a gyarmati-hűbéri-rendi világból a kapitalizmusba. A XIX. század a 30-as és 40-es éveiben a magántőke birtokosai általában csak a kereskedelem iránt voltak bizalommal. Polgári jellegű nagyüzem létesítése ebben az időszakban kockázatos volt, mert a kereslet, a társadalmi szükséglet csak a közfogyasztási cikkekre terjedt. Meg kell azonban jegyezni, hogy Széchenyi és Kossuth munkája nyomán megkezdődött a polgári jellegű létesítmények építése is. Ilyenek például a József Hengermalom, a Lánchíd, stb. Ezeknél általában a létrehozáshoz szükséges tőke szempontjából az a jellemző, hogy csak széleskörű társadalmi összefogással, részvénykibocsátással valósulhattak meg. A negyvenes évek magánvállalkozóinak legtöbbje alig jutott tovább a műhelyméret keretein. S ha egyik-másik iparosnak sikerült is elérnie a kisüzem méretet, vergődéses tengődés vagy időszakos föllendülés után többnyire tönkrement. A tehetséges kivételek közé sorolható Ganz Ábrahám. Az 1845-ben alapított műhelye, majd kis üzeme túlélte 1848 megpróbáltatásait és az ezt követő nehéz időket. Ganz rendkívüli energiával, nagy vállalkozási kedvvel és hozzáértő szerencsés kézzel műhelyét a kiegyezés éveire milliós értékű üzemmé fejlesztette. A kiegyezéssel elhárultak a magyar ipar fejlődésének útjából a legkirívóbb akadályok. Részben megszűnt az ország gyarmati kiszolgáltatottsága és érvényét vesztette az a sokféle tiltó rendelet, mely korlátok közé szorította, akadályozta a fejlődést. Megmaradt azonban az irányt határozó közös vámterület és fékezték az előrehaladást a feudális maradványok. Az utóbbiak ellenére mind a gyarapodó hazai tőke, mind külföldi bankok és pénzemberek megkeresték a profitszerzés lehetősé-