Pénzes István: Mechwart András 1834-1907 (Öntödei múzeumi füzetek 8., 2001)

Mechwart és a Ganz-gyár fejlődése - A Ganz leobensdorfi gyára - Apetrovagorai kohómű

geit. Gyáriparunk, mely a kiegyezés előtt főleg az egyéni tőkehalmozásra számíthatott, nagy lehetőségeket talált a társas tőkekoncentrációban, azaz a részvénytársaságban. Ganz halála után (1867) csakhamar már nem volt kétséges, hogy az örökösök kezébe került gyár útja is a részvénytársaság irányába vezet. Ez bekövetkezett és 1869. március 30-án a Blau-Brüll-Wahrmann és társaik pénzcsoport megvásárolta a gyárat, majd átalakította részvénytársasággá. A legkirívóbb akadályok megszűntével egymás után alakultak az egyenlőtlen tőkeerővel létrehozott vállalatok. Az adottságok nyilvánvalóan különbözőek voltak, éppen ezért az időnként (1869, 1873, stb.) ismétlődő válságok idején az anyagilag és a műszakilag gyengén megalapozott vállalatok vagy felszámoltak, vagy más vállalatba olvadtak. A Ganz-gyárat az ilyen viharokon megalapozottsága és kitűnő vezetői segítették át. S hogy mennyire fontos a jó érzékű, előrelátó műszaki vezetés, jó példa a Ganz-gyáré; ugyanis Mechwart kezdeményezésére ebben az időszakban kezdték meg a hengerszékgyártást (1875) és ekkor alapították a villamossági műhelyt (1878). Sőt, az 1870-es évek végén a Ganzgyár szolgáltatta a koncentráció egyik első példáját is, amikor megvásárolták a vagongyárat. Az 1880-as éveket hazai vonatkozásban részben a tőke fokozódó felhalmozódása, részben a külföldi tőkebehozatal jellemzi. Iparunk izmosodását új üzemek (Fém- és Lámpaárugyár Rt., Prágai Gépgyár Rt., stb.) alapítása és a korábban létrehozott üzemek bővülése jelezte. Mindez azonban csak bevezetője a monopóliumok kialakulásának. Számos, fejlettebb iparú országban e jelenség erőteljesebb és mind gyakrabban fonódik össze a monopolizálódó nagyipar az ugyanilyen jellegű bankkal. Az utóbbi folyamat az 1890-es években hazánkban is gyorsult. Az iparba egyre jobban behatoló Magyar Általános Hitelbank vásárlásokkal a Ganz-gyár részvényeiből is nagyobb számú egységet megszerzett. Ez a gazdacsere az évtized közepén korszakos változást hozott a gyár kialakult rendjébe. Elsősorban azzal, hogy a bank hatalmas tőkeerejével behatolt a gyár belső életébe és annak korlátlan ura lett. A Ganz-gyárban végbemenő átalakulásokat elsősorban a gyárvezetők távozása, cserélődése jellemzi. Zipernowsky Károly - a Műegyetem hívására - már 1893-ban távozott a gyárból. 1898-ban Bánki Donát ugyanezt tette. A következő évben Gulden Gyulát és Tscheuke Károlyt a halál ragadta el. A gyár patriarkális vezetési módszere tehát mindinkább fellazult és átalakult. Az új gyárvezetők a kockázatmentes, biztos profitot hozó gyártmányokat szorgalmazták. Mindez ellentétben állt Mechwart módszerével, aki nem riadt vissza az áldozatvállalástól egy-