Lengyelné Kiss Katalin: Adalékok a soproni harangöntés történetéhez (Öntödei múzeumi füzetek 7., 2001)

ad, akkor nincs segítség, korrekcióra alig van mód, össze kell törni a harangot és újra be kell olvasztani, kezdődhet elölről a többhónapos munka. Ha viszont megfelelően cseng a hangja, következhet a harang felszerelése. Az ütő (nevezik nyelvnek vagy szívnek is) anyaga kovácsoltvas; tömegének aránya a harangtesthez viszonyítva (2,5-3%) ±5 kg; ha az arányt elvétik, azt a harang hangja sínyli meg. Az ütő elnyújtott körtealakját is tapasztalati képletek, arányszámok alapján alakítják ki. Nagy gondosságot igényel az ütő függesztővasra való szerelése is, hagyományosan csavarral összefogott marha- vagy bivalybőr szíjjal. A harang és az ütő két egymásban függő, eltérő függesztési pontú, tehát eltérő hosszúságú inga. A harang mozgatószerkezetét a sisak (járom) és a kar (emelő) alkotja, utóbbihoz csatlakozik a haranghúzó kötél. Az elkészült, szépen szóló harangot felvontatják a templomtoronyba és ünnepélyesen felszentelik. Mint már említettük, ezt a szép ősi mesterséget Magyarországon egyetlen család, Gombos Lajos és fia, Gombos Miklós műveli őrbottyáni harangöntő műhelyükben, de egész Európában is már csak kevés harangöntöde működik; ezek ma is a hagyományos agyagformázást alkalmazzák. Ének a harangról Friedrich Schiller Die Glocke - Rónay György fordításában Ének a harangról - című versében a fentiekben leírt folyamat leírásával találkozunk. A lírai költőtől szokatlan, feltűnően pontos „technológiai ismertetés" az öntésre kész öntőforma bemutatásával kezdődik. Az első sorok így hangoznak: Földbe ásva és agyagba Egybe áll a forma már A költő arra biztat, „szemléljük hát most figyelemmel" a további lépéseket, értelmünkkel és érzelmeinkkel kísérve az alkotás folyamatát. Következik a fémolvasztás, a réz-ón ötvözet elkészítése a kemencében: Rajta, pár fenyőhasábot Hozzatok, de szárazat, Hogy lefojtva mind a lángok