Lengyelné Kiss Katalin: Adalékok a soproni harangöntés történetéhez (Öntödei múzeumi füzetek 7., 2001)

kívül különböző adalékokat, pl. tejet, cukrot, tojást, sőt emberi hajszálakat, gabonapelyvát, lószőrt, borjúszőrt, stb tartalmaz az évszázadok során kialakult és féltve őrzött recept szerint. A szokatlannak tűnő alkotórészek a formázóanyag homogenitását, szilárdságát, gázáteresztő képességét, végső soron a repedésmentességet biztosítják. így alakítják ki a belső felületén a kész harang negatív lenyomatát tartalmazó köpenyt. A köpenyre vasabroncsokat és emelőhorgokat szerelnek, hogy kiszárítása után fel tudják emelni. A szárítás kiégetéssel történik, 800900 °C-on. A tüzelés a magban folyik. Ekkor megolvadnak a magot és az álharangot, ill. az álharangot és a köpenyt elválasztó faggyúrétegek, a felrakott viaszdíszek és feliratok is. Lenyomatuk előzőleg már a köpenyben ott maradt, tehát majd a felületből kiemelkedően fognak megjelenni a harangtesten. Ezután daruval vagy emelőcsigával felemelik a köpenyt. Az álharangot lefejtik a magról, a köpenyt visszahelyezik a mag fölé, és az így keletkező harangűrbe öntik a megolvasztott, 11501250 °C-os bronzot, a magra helyezett koronában, a harang felfüggesztő elemében kialakított beömlőnyíláson keresztül (5. ábra). Öntés előtt azonban a harangformát az öntőgödörben földdel gondosan körbedöngölik. Ez egy több mázsás, nagy méretű harang esetén nem kis munka. Körben járva, súlyos döngölőkalapáccsal végzik, fokozatosan, rétegről rétegre. Egyszerre általában több harangot öntenek. A csapolónyílásból kivezető tűzálló anyagból (téglából és agyagból) épített csatornarendszert előzőleg faszénnel jól kiszárítják. Az olvasztás történhet lángkemencében, ahol faszén-