Pereházy Károly: A kovácsoltvas művességről... (Öntödei múzeumi füzetek 6., 2000)

25. kép. Budapest, Károlyi Alajosné egykori palotájában a bálterem zenekari erkélyrácsa, 1890 k. sősorban említésre. A vas faragásában ugyancsak nagy jártasságot tanúsító Alpár Ede (1859-1912) rangos mestere a századvég vasművességének. Kvalitásos műve az egykori Budapesti Tiszti Kaszinó (ma a Magyar Külkereskedelmi Bank) Váci utcai épületének némi szecessziós befolyástól sem mentes hármas kapuzata. A művészi kovácsolás jeles művelője Lepter János (1855-1934). Igen számottevő munkája a gróf Károlyi Alajosné budapesti palotája báltermének rokokó hagyományokra támaszkodó, az 1890-es évekből való zenekari erkélyrácsa. Ezzel nagyjából egy időben készült, az igényes átlagszínvonalat lényegesen túlszárnyaló, Báthori u. 4-6. sz. alatti a barokk befolyásának hatóerejéről tanúskodó kapuja, ám oromzatának kötegelt ornamentikájában a szecesszió kuszasága már fellelhető. A vidéki mesterek legmarkánsabb egyénisége a 19. század második felében munkálkodó Marton Lajos. Széleskörű tevékenységét Pozsonyban és környékén fejti ki, alkotások sorával gazdagítva a hazai kovácsoltvas-művességet. Ezek közül kiemelkedik Pálffy János pozsonyi palotájának, királyfai (Králová pri Senci, Szlovákia) kastélyának és bajmóci (Bojnice, Szlovákia) várának remek rácsai, Károlyi Alajos stomfai (Stupava, Szlovákia), Batthyány László köpcsényi (Kittsee, Ausztria) kastélyának, Esterházy Mihály, Georgevits György pozsonyi palotájának, Pásztory Bódog és Tauscher Béla pozsonyi házának kertkapuja. Némileg későbbi a budapesti Szent István-bazilika főbejárataként készült monumentális zárórácsa. A vidéken működő mesterek nagy száma már csak szigorú szelekcióval végzett felsorolásukat teszi lehetővé. Szegeden Benkóczy Pál, Kiss János, Kónya György, Molnár A. Márton, Póka István, Zombory Mihály; Kas-