Pereházy Károly: A kovácsoltvas művességről... (Öntödei múzeumi füzetek 6., 2000)

sán Kukovszky János és Buchner Béla; Debrecenben Piros Béla, Bartha Mihály, Jóna Dániel, Juhász István; Aradon Stoll Béla; Kolozsváron Demjén Ágoston; Kecskeméten Maár Antal és Szabó László társascég; Pécsett Gianone Sándor, Asztalos Nándor, Kindl Ferenc; Marosvásárhelyen a Koós Testvérek; Désen Papp és Diczenty társascég; Temesváron Leyritz Árpád, Klein Dávid; Sümegen Kondor Lajos és még sok településen számos mester tevékenykedik. A külföldi anyag áttekinthetetlen mennyiségére itt csak utalunk, meg sem kíséreljük még a legkiválóbbak említését sem, egy emléket azonban kiemelünk, éspedig a bécsi városháza tornyán elhelyezett, a bajai születésű, Pécsett lakatos segédként felszabadult, 1873-ban Bécsben letelepedett Alexander Nehr által 1882-ben domborított ún. „Rathausmann" plasztikát. A zászlóvivőt ábrázoló szoboralak 3,40 m magas, 4 mm vastag rézlemezből készült. A zászlórúd tetejére villámhárítóként aranyozott platinacsúcsban végződő hajnalcsillag került. A városháza tornya erős szélben 25 cm-t is kileng, ezért a szobrot egy 800 kilós öntöttvas golyóhoz rögzítették. Ez az inga tartja egyensúlyban a páncélos vitézt, Bécs városának szimbólumát. A hálás bécsiek őszinte elismerésük és megbecsülésük jeléül utcát neveztek el a szobrot kivitelező Alexander Nehről. A nevét viselő utca a IX. kerületben ma is emlékeztet a hazánkból elszármazott mester nagyszerű művészi és technikai teljesítményére. A szecesszió vasművessége A történelmi stílusok másolását, a stílusimitáció unalomig ismételgetését egy más, azzal szakító művészi szemlélet váltja fel: a szecesszió. Megjelenési ideje hazánkban a millennium idejére esik, de általános térhódítása az 1900-as év fordulóján és az azt követő évtizedben következik be. Az eddigiekből egyértelműen igazolódik, hogy a művészetek sorában az építészet a vezető művészet, ennek formavilágából burjánzik ki a vasművesség. Ez fokozottan érvényesül a dekoratív részletekben dúskálódó szecesszió ornamentikájában, elvégre az építészet nyomán szólalnak meg új módon a vasművesség alkotásai. A végtelenül burjánzó szalagfonatok, az „ostorcsapás" - illetve „cigarettafüst" - motívum, az imbolygó vonalak fantasztikumba hajló csapongásának követésére az izzó vas könnyű hajlíthatóságánál fogva igen alkalmas. Elmélyült vizsgálatokkal a művek alaktanának elemzésével nyilvánvalóvá válik, hogy az új stílus formavilágának hét áramlata fordul elő, éspedig: stilizált növényi-; naturalisztikus növényi-; népies-nemzeti-; távol-keleties (tágabb