Pereházy Károly: A kovácsoltvas művességről... (Öntödei múzeumi füzetek 6., 2000)

mm. ,

: ifi? ^ll&lT *~ , V-.. 24. /cép. Tata, a Nepotnuki Szent János-híd rácsának részlete, 1770 mesterének technikai bravúrja, művészi hatáskeltést teremtő képessége. A fertődi Esterházy-kastély kapuja az egri ajtókkal úgyszólván egyazon színvonalon áll, mégis egymástól eltérő felfogást képviselnek. A fertődi kapukon az egyenes pálcák bár csigába csavarodnak, de a rács pálcasora szabadon érvényesül. Az oromzat szövevényes, ám mértéktartóan koronázza az áttekinthető kompozícióval alakított szárnyakat. Az egri ajtókon a párhuzamos rudaknak nyoma sincs, az az ornamentikává formált pálcák fürgén kígyózó szövevényébe olvad be. A franciás ízlésű fertődi kaput - talán Melchior Hefele terve szerint - 1769-ben Johann Carl Franké készítette, és talán ő a mestere az előbbi munkájánál ugyan némileg halványabb, mindazonáltal lebilincselő megjelenésű 1760-ból való rácsajtónak a kismartoni (Eisenstadt, A) irgalmasok templomán. A tihanyi apátsági templom lenyűgöző látványt nyújtó, részben aranyozott, a keretekből kilendülő ornamentikájú szentélyrácsa ugyancsak a kor jeles műve. Rokokó vasművességünket egyébként a szórványosság jellemzi. Jelentősebb emlékei a péceli Ráday-kastély erkélyrácsa, a pétervásári volt Keglevich-kastély, és a cseklészi (Bernolakovo, Szlovákia) Esterházykastély kapuja, a nagycenki Széchenyi-kastély, a gödöllői Grassalkovichkastély, a kalocsai érseki kastély erkélyrácsa. Említésre érdemes még a