Pereházy Károly: A kovácsoltvas művességről... (Öntödei múzeumi füzetek 6., 2000)

9. kép. Budavára, Táncsics M. u. 7. Erkélyrács, 18. század ságot érez. A látszatperspektíva elérésére a rácsozat vízszintes és függőleges rúdjait ferdén, egyik végük felé összefutóan helyezik el, ezáltal a perspektíva szerkesztésének szabálya szerint jó távlati hatás keletkezik. Ez a módszer egyszersmind, ahogy a barokk művészet egésze,jól szemlélteti a kornak azt a szándékát, hogy mindenképpen érdekesebbet, feltűnőbbet, pompázatosabbat alkossanak mint elődeik tették. Lényege a fókuszban megjelenő ceremónia látványának a mélység érzékeltetésével való fokozása, ezért kiváltképpen templomokban kaptak helyet, miként erről a svájci Luzern, Einsiedeln, a német Augsburg és Laufenberg templomainak, továbbá a prágai Klementinumnak és még sok más egyházi épületnek remekművű perspektivikus rácsozata tanúskodik. A17. század végén a brit kovácsoltvas-művesség Jean Tijou révén a Maison-sur-Seine testes francia formáit követi és e francia mester alapozza meg III. (Orániai) Vilmos uralkodása idején a szigetország barokk vasművességét. Hazánkban a barokk művészet és így a vasművesség is késéssel indul. A 16-17. században a három részre szakadt ország jelentős kiterjedésű területén a török hódoltság állja útját a barokk terjedésének, és csak az oszmánok kiűzése, valamint a Rákóczi vezette nemzeti szabadságharc leverése után, a 18. században jut érvényre. 23