Mikus Károlyné - Szántai Lajos: Megemlékezés Gábor Áron halálának 150. évfordulójáról (Öntödei múzeumi füzetek 4., 1999)

né, szül.: 1832. szeptember 13-án). A lányok Berecken élték le életüket földműves férjeik mellett. Gábor Áron a népiskola osztályait Berecken végezte. A középiskola első osztályát feltehetően Kézdivásárhelyen a katonai gimnáziumban, a többit a csíksomlyói ferences gimnáziumban járta ki [2]. A gimnázium után - bár fejleszteni szerette volna gépészeti és technikai tehetségét - nem tanulhatott tovább, mert meg kellett kezdenie határőri szolgálatát. A katonai szolgálat négy évig tartott, és részben kiképzéssel, részben hadgyakorlatokkal és a határ őrzésével telt el. Emellett a határőröknek más kötelezettségeik is voltak, mint pl. fakitermelés, útjavítás, fuvarozás, katonai létesítmények és tiszti lakások építése és más közmunka. A határőri szolgálatot teljesítő katonák közül abban az időben egy tiszt vezetésével évente egyszer néhány katonát négyheti időtartamra tüzérségi ismeretek megszerzése végett Gyulafehérvárra küldtek, ahol a lövegek kezelését tanulták meg. Gábor Áron katonai szolgálatát Kézdivásárhelyen a 2. sz. székely határőr gyalogezredben töltötte 1839-ig. Innen őt is Gyulafehérvárra küldték a pattantyúsokhoz, ahol - idejét jól kihasználva - alaposan kiismerte, leírta és lerajzolta az ágyúk szerkezetét. A gyakorlat során pattantyús kiképzést és gyalogos káplári rangot kapott. Katonaidejének kitöltése után 1843 és 1845 között ismét katonai szolgálatot teljesített Imre nevű öccse helyett, aki apjuk halála után a családi birtokon gazdálkodott és tartotta el a családot. Gábor Áron igen jó tanuló, szorgalmas, önmagát rendszeresen képző ember volt, aki még az asztalos mesterséget is kitanulta. Tele volt ötletekkel és új gondolatokkal. Már gyermekkorában sokat rajzolt, fúrtfaragott, sok elmés szerkezetet készített. Többek között malmok és más gépek modelljeit, arató- és csépelőgépeket valamint más mezőgazdasági eszközöket, intarziás asztalokat, székeket, szekrényeket, vitrineket, festett tékát és szükség esetén koporsókat, sírkereszteket is készített [3]. Tehetséges, széles körű tudással megáldott, erős testalkatú, középmagas, fekete hajú és kreol bőrű ember volt. Jól beszélt németül és románul. Katonai szolgálatának letelte után Pestre utazott, és az itteni tüzérezrednél, majd Bécsben a „Genie Corps"-nál látogatta a műszaki előadásokat. 1842-ig pedig katonai szolgálatot teljesített egy ágyúgyárban. Ezeken a helyeken ismerte meg az ágyúk szerkezetét és tanulta meg, leste el azok készítési módját, valamint kezelésüket. Bécsi tartózkodása alatt több műszaki könyvet is beszerzett, ezeket olvasva és tanulmányozva képezte magát tovább az ágyúk műszaki ismereteiben. Az egyik ilyen könyv Kari Joseph Freiherr von Smola: Handbuch für österre-