Mikus Károlyné - Szántai Lajos: Megemlékezés Gábor Áron halálának 150. évfordulójáról (Öntödei múzeumi füzetek 4., 1999)

ichische Offiziere (Wien, 1839) című munka volt, amelyet 1848 végén, a kézdivásárhelyi ágyúöntő műhely szervezésekor Turóczi Mózesnek adott át tanulmányozás végett [4]. Gábor Áron műszaki könyvei Hasford cári altábornagy csapatainak 1849. június 25-i, Kézdivásárhelyre történt betörése és az ágyúöntő műhely feldúlása során vesztek el [5]. Gábor Áron Bereckről járta a vidéket, dolgozott és tanult. Családja nem volt, de életének utolsó éveiben szoros életkapcsolatot tartott fenn Keresztes Jusztinával. Jusztina nagyon ragaszkodott Gábor Áronhoz, sokszor a táborokba és a csatákba is elkísérte. 1849. április 13-án született Áron nevű gyermekük háromhetes korában Kézdivásárhelyen elhunyt. Szerepe a székely seregek felfegyverzésében 1848 őszén a szabadságharc folytatása reménytelennek látszott. Kolozsvár elestével ugyanis egész Erdély kiszolgáltatottá vált az osztrákok önkényének. Egyetlen megye, a Kárpátok keleti kanyarulatánál lévő Háromszék tartotta még magát, de ott is kilátástalannak látszott a hadihelyzet. 1848. október 16-17-én tartották meg az udvarhelyszéki Agyagfalván a székely nemzeti gyűlést. Mivel a nemzetiségi ellentéteket szító törekvések és a bécsi udvar kétszínű politikája miatt a helyzet annyira megromlott, hogy a nemzetiségek fegyverkezni kezdtek egymás, de főleg a magyarok ellen, ez a fenyegető állapot védekezésre késztette a székelységet. Az agyagfalvi gyűlésen az önvédelmet, a magyar kormánnyal való együttműködést és 12 000 főnyi hadsereg felállítását határozták el. A gyűlésen 30-40 ezer székely jelent meg, és azonnal meg is kezdték a szervezést és a táboralakítást. A bereckiek küldötteként Gábor Áron volt jelen a gyűlésen és javaslatot is tett ágyúöntésre és lőszergyártásra. Az ismeretlen embernek azonban kellő támogatottság hiányában elutasították a szolgálatait. A gyűlés hatására Puchner osztrák tábornok azonnal ostromállapotot rendelt el Erdélyben. Feltétel nélküli megadásra szólította fel a háromszéki székelyeket, akiknek vezetői a felszólításra adandó válasz meghozatalára november 11-12-ére, majd 15-16-ára Háromszék honvédelmi bizottmányának sepsiszentgyörgyi székházába népgyűlést hívtak össze. A népgyűlésen a honvédelem kimondását vitatták meg és határozták el. Az 1461 óta városi rangban lévő Sepsiszentgyörgy ebben az időben megyei székhely volt. A népgyűléseknek helyet adó történelmi nevezetességű székházat 1832-ben építették.